Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Koldusország kölyke

Nincs ahová menjek.
Nem tudom, mi lesz.
Kitagadva, szélnek eresztve,
milyen élet ez?
Évekig gyötörtek
a hülye iskolák.
Mihez kezdjek, ha esélyem nincsen,
azt nem tanították.
Az utca legalább arra nevelt,
hogy ne féljek semmitől.
Minden áldott nap ugyanaz a játszma
kezdődik elölről.  

Adj erőt, hogyha nem sok van.
Emelj fel, hogyha elbuktam.
Adj időt, csak hogy megszokjam,
nem vagyok egymagam.  

Eladó itt minden.
Mélyen ár alatt.
Csöndes kutya is megvadulhat,
ha éhesen marad.
Koldusország kölyke,
mint az állatok,
kitaszítva, szélnek eresztve,
ma itt, holnap ott,
szabad vagyok. Szabad préda.
Megérzik messziről.
Minden áldott nap ugyanaz a hajsza
kezdődik elölről.  

Adj erőt, hogyha nem sok van!
Emelj fel, hogyha elbuktam!
Adj időt, csak hogy megszokjam,
nem vagyok egymagam!

Hozzászólok