Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Könnyű szívvel

Sosem volt mit vesztenem, hát szabad vagyok.
Gonosz istent nem hiszek, a jónak meg majd
megbocsátom végül valahogy,
hogy annyiszor megátkoztam.  

Megleszek, míg megvagyok, minden ég alatt.
Mit számít, hogy itt vagy ott?
Elüldöz az egyik hely, a másik befogad.
De nem hozza, hogy változzam.  

Mi jön még? Mi jön?
Mi jön még? Mi jön?  

Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz.
Könnyű szívvel – látod, így vagyok fölösleges.
Nagyon szeress.
Vagy hadd menjek el
könnyű szívvel. 
Tiszta szívvel. 

Senkihez se tartozom. Nincs is gondja rám.
A nagy titkokat nem tudom.
Nem volt, aki megsegített volna igazán.
Ha mégis volt, én nem tudtam.  

Mi jön még? Mi jön?
Mi jön még? Mi jön?  

Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz.
Könnyű szívvel – látod, így vagyok fölösleges.
Nagyon szeress.
Vagy hadd menjek el
könnyű szívvel.
Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz.
Könnyű szívvel – látod, így vagyok fölösleges.
Nagyon szeress.
Vagy hadd menjek el
könnyű szívvel.

Hozzászólok