Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Pokoli évek

A szebb világról
nem mesélek.
Azt sose láttam még.
Ócska kocsma
ócska pultja
tart meg esténként.
Kőbe zár ma
a füst, a lárma.
Nem én akartam így.
Hogy szakadjak el?
Nem jön, aki kell.
Nincsen, aki hazahív.  

 

Könnyű volna
el se jönni,
ha volna másik hely.
Vagy egyszerűen
szökni innen,
hogyha lenne kivel.
Tiszta ágyban
elaludni
egy ölelés után.
Nem így, hogy az éj
kábít ahol ér,
de nyugtot sem ad már.
Másképp volna,
ha tartoznék valahová.  

 

Pokoli évek futnak mögöttem.
Élek így vagy úgy.
Csak azt ne mondd,
hogy erre születtem
és nincs kiút.
Pokoli évek vannak mögöttem.
Győzök így vagy úgy.
Csak azt ne mondd,
hogy rosszra születtem
és nincs kiút!
Hogy soha nincs kiút.

Hozzászólok