Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szeresd a csavargót

Tudod jól, nem kell útravaló.
Csukd be az ajtót utánam.
Úgyse tart vissza semmilyen szó.
Idegen vagyok a házban.
Messziről jöttem, éhesen,
kiszáradt napok után.
Jól esett pár nap kényelem,
de itt az idő indulni már.
A jeleket, hogy jó voltál,
a kopott kapura vésem.
Aki érti és bekopog majd,
ér egy emberi szót.  

Szeresd a csavargót!
Hozza és viszi a szél.
Segítsd a csavargót!
És szeret, amíg él.  

Tűröd sorra az éveket,
hosszabb vagy rövidebb láncon.
Azért jöttem, hogy észre vedd,
üres az egész. Nem jól van így.
Törjük szét a rácsaid.
Azután elmegyek úgyis.
Titok helyett rád hagyok
néhány egyszerű szót.  

Szeresd a csavargót!
Hozza és viszi a szél.
Segítsd a csavargót!
És visszajön, ne félj.
Szeresd a csavargót.!
Hozza és viszi a szél.
De azért ne aggódj,
ő szeret, amíg él.

Hozzászólok