Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szőkék a rossz napok ellen

Ma felnyomták a kocsimat az áruház előtt,
éppen délben, a forgalomban.
Az összes cérnám elszakadt,
az agyam most is prés alatt van
minden pillanatban.
De semmi veszély, ne félj,
a gőz leszáll és úgyse robban.
Jól van. Visszafogtam.
Együtt marad a csapat,
gyere, játszhatunk egy félórát,
All right. Kezdd a nótát.  

A buli végén hova kéne menni?
Égni, egy kicsit élni.
A város biztos rejteget néhány lányt.  

A fenti kégli épp szabad,
de ha rászabadultunk, nem marad ép
végképp. Ismerős kép.
A kocsiban, ha el nem lopták,
akcióra kész
CD-n egy régi Tom Waits.  

A buli végén úgyse várna semmi .
Jó lesz egy kicsit menni.
De még jobb, hogyha jön velünk néhány lány.  

Szőkék a rossz napok ellen.
Barnák, hogy forrjon a vérem…
de jöjjön bárki, csak szeressen.
Nekem így jó, nekem rendben,
nekem így kell ma éjjel.

Hozzászólok