Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Egy magazin címlapján

A dátum és a helyszín
nem számít ma már.
Egy csodaautó várt rám
a szálloda udvarán.
Füstüveg minden ablak.
A kényelem átölel.
A falba rejtve bár van,
persze jéggel, viszkivel.
 És karnyújtásra tőlem
 ott ül az a lány,
 akit messziről vagy százezerszer
 megcsodáltam már.     

Ő a sztár egy magazin címlapján,
  akit álomfény vesz körül.
  Ő a sztár. Neki minden sikerül.
  Minden nap mással van egyedül.  

Halvány mosoly az arcán,
mintha mindig hordaná.
Elbújna, mondta,
de nem tud sehová.
Felfelé megy a lépcsőn,
míg az égig el nem ér.
És csak azért irigyel engem,
mert a zene az enyém.
 Egy karnyújtásra volt már,
 de nem jött közelebb.
 Tudom, hazudhatnék egy találkozásból
 szebb történetet.     

Ő a sztár egy magazin címlapján,
  akit álomfény vesz körül.
  Ő a sztár. Neki minden sikerül.
  Mindennap mással van egyedül.

Hozzászólok