Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szökevény

Odalenn a víz egy csónakot húz.
A köveken ülve bámulom.
Mozdulatlan ég. Csupa csönd a szél.
A világ egy felhő a vállamon.
 A stúdióból jöttem el
 tele fáradt hangokkal.
 Távolodva mindentől.
 Talán ebből is lesz dal.     

  Látom, te is szökevény vagy.
  Keresel bármit, vagy csak a vér hajt?
  A régi álom, hogy szabadon jó,
  hátha ez a nap az utolsó.  

Gyere, menjünk el valahová.
Gyalog a száraz tengeren.
Poros itt a reggel. Ez egy régi út.
Ahová ez vinne, azt ismerem.
 A holnapokból érkeztem
 tele fáradt hangokkal.
 Egy kis időre tűnjünk el.
 Játsszuk el, hogy itt voltam.     

  Látom, te is szökevény vagy.
  Keresel bármit, vagy csak a vér hajt?
  A régi álom, hogy szabadon jó,
  hátha ez a nap az utolsó.    

Hozzászólok