Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Valamit tudhat ez a hely

Csak azt mondd meg, hogy mi van itt.
Te hátha sejtesz valamit,
én meg nem. Áruld el.
Épp tegnap láttam egy igazit,
és éjjel majdnem hazavitt
élesben. Nem mentem.
 Mondd meg, hogy van ez. Csak ülsz itt és valahogy jó.
 Máskor jön valaki és órákig ömlik a szó.     

És a vége az ugyanaz minden nap.
  Mennél már haza, de nem hagynak.
  Szólj, te tudod-e, mit tudhat ez a hely,
  hogy a vége az ugyanaz minden nap.
  Zaj van és füst van és itthon vagy.
  Szólj, te tudod-e mit tudhat ez a hely,
  hogy soha nem enged el.  

Áldás a hűvös italon.
Tudod, én ma csak sörben utazom.
Még egy kell. Még egyszer.
 Néha semmi nincs, csak ülsz itt és valahogy jó.
 Máskor jön valaki és órákig ömlik a szó.     

És a vége az ugyanaz minden nap.
  Mennél már haza, de nem hagynak.
  Szólj, te tudod-e mit tudhat ez a hely,
  hogy a vége az ugyanaz minden nap.
  Járnak a körök és elfogynak.
  Más is keresi, mit tudhat ez a hely.     

Zaj van és meleg, a füst is száll.
  Árad a zene, de hangos már.
  Régen tüzes a szék. A pénzed sem elég.
  Későre is jár, meg várnak is rád.
  Gond lesz, hogy megmagyarázd.
  Százszor búcsúzol el, hogy most menni kell,
  valami mégis visszatart.
  Valami mégsem enged el.
  Valamit tudhat ez a hely.

Hozzászólok