Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A holnap már nem lesz szomorú

Nézd, előkerült egy másik kép,
amiről azt hittem, elveszett rég.
Egy teraszon ülsz, megy le a nap, és készül az eső.
A háttérben a tenger és a zsúfolt kikötő.
Az utcákon éjjel mindig zene szólt.
Majd nézzük meg egyszer, így van-e még.
Hogy mit mond a doktor, ne hallgasd. Butaság.
Meggyógyulsz, tudom. Vigyázok rád.     

 

És táncolsz, ahogy régen.
És nézik, ki ez a lány.
Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.
S ha a vándor az égben
Mégse túl szigorú,
A holnap már nem lesz szomorú.  

 

Nincs semmi baj. Éveken át
Annyi minden féle volt már a világ.
Okosabb vagy, úgy hiszem, mint hogy többé ne remélj.
Meggyógyulsz, tudom. Soha ne félj.     

 

És táncolsz, ahogy régen.
És nézik, ki ez a lány.
Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.
S ha a vándor az égben
Mégse túl szigorú,
A holnap már nem lesz szomorú.
A holnap már nem lesz szomorú.

Hozzászólok