Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A jósnő

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A kristálygömb az asztalon állt.
Csak lassan szokta a szemem a félhomályt.
Halk zene jött a függönyön át.
Keleti illatok könnyű füstje szállt.
Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.  

Ott ült sűrű fátyolban,
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
A legjobb jósnő.
Érintése hűvös volt,
nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy közel az idő.  

Értettem, hogy mit jelent.
Hónapok óta sejtettem a hírt.
Már képzeltem, belegondoltam,
hogy ezt hallom, csak nem tudtam, hogy így.
Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.  

Ott ült sűrű fátyolban,
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
Egy igazi jósnő.
Érintése hűvös volt,
nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy itt van az idő.  
Ott ült sűrű fátyolban,
úgy, ahogy mindig álmodtam,
a jósnő.
Egy mesebeli jósnő.
Érintése hűvös volt,
átölelt, és egy szót sem szólt
a jósnő.
És amit ő tud, azt tudja igazán.  

A hosszú hűvös hajnalban
már álmodott, amikor otthagytam,
a jósnő.
Nem is volt olyan jó nő.
Én sejtettem, hogy így lesz majd,
ő látta előre, hogy eddig tart,
azért jósnő.
Vagy néha ő se tudja, hogy mit hoz a jövő.

Hozzászólok