Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A varázs nem múlt el

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Fűszer cseppenként.
Egy falat édes desszertként.
Pár korty hűvös bor,
de a legjobból.
Társaság esténként.
“Hogyan lesz”, és “hogy történt”.
Néha szelíd ölelés van
kora hajnalban.
És a hajnal is szép.
Szerettem, aki megmutatta,
az őrületet hol hagyjuk abba,
mielőtt tönkre zúzna egy semmiség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
nem untatlak-e még.
Azt hiszem, hogy sejted a lényegét.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen már.  

Eltűnt, mint annyian.
Azt kívánom, bárhol van,
bárki, aki gondol rá,
legyen jó hozzá.
Látom önmagam
tükröződni másokban,
de minden állomás
csak egy villanás.
Csak egy látomás.
Szerettem, aki megtanított,
nem elég, hogy jártam itt-ott,
fönt vagy lent, nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
ha bármit mondanék,
csak elhinnéd, vagy tényleg értenéd.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegíthet még.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen rég.

Szerettem, aki megtanított,
nem elég, hogy jártam itt-ott,
fönt vagy lent, nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
ha bármit mondanék,
csak elhinnéd, vagy tényleg értenéd.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen már.
 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen rég,
 aki nincsen már.
 Aki nincsen rég.
 Aki nincsen már.

Hozzászólok