Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ha vársz, nem lesz a tiéd

Bármilyen nap sodor
bármilyen csönd felé,
csak neked mondhatom el, ha rám figyelsz,
és éjjel nincs velem
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el, hogy átölelsz.  

Reggel itt marad az illatod a párnán,
amikor nincs már a kocsid sem a ház előtt.
Szürke szalagok, kis patakok a járdán,
és a felhőkbe bújva úsznak a háztetők.
 Rossz idő. Csak szerelemre volna jó.
 Ma éjszaka, mondd, milyen évszak várható.  

Ez a nap többször úgyse jön.
Elveszik végleg, ha elköszön.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.
Ez a nap kétszer úgyse lesz.
Csak ma ölel vissza, akit átölelsz.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.  

 Rossz idő. Csak szerelemre volna jó.
 Ma éjszaka, mondd, milyen évszak várható.  

Ez a nap többször úgyse jön.
Elveszik végleg, ha elköszön.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.
Ez a nap kétszer úgyse lesz.
Csak ma ölel vissza, akit átölelsz.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.  

Reggel itt marad az illatod a párnán.
de estefelé már hiányzol, és így a jó.

Hozzászólok