Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Hé, Dzsó!

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A nyűgös szerdai utcán százegy bajom volt.
Ha parkolni kéne, nincs hely, vagy az aprópénz a gond.
Kétségbe esve nézem, hátha meglát egy ismerős,
vagy körbe-körbe járok, mint egy eltévedt eszelős.
Hendrix dübörög újból a lestrapált hangszórón.
Hé, Dzsó! Hol jó?  

A sarkon túl csoda történt. Éppen üres egy hely.
Beállnék, de jön egy szekrény és rámszól, hogy húzzak el.
Még annyit vet oda lustán, ha rosszat szólsz, haver,
nem érdekel, ki voltál, majd azt nézd meg, ki leszel!
Hendrix dübörög újból a lestrapált hangfalon.
Hé, Dzsó! Hol jó?    

Este az ágyamon álmodom én is.
 A szobában senki csak én.
 Úgy hallom mégis, mintha valaki szólna.
 Nem hittem el, de tényleg a pénz beszél.  

Mondják, a zűrzavar hosszú, de egyszer véget ér.
Aki látja, mi jön ki ebből, az az unokám lesz, nem én.
A fény az alagút végén már látszik messziről.
De mi van akkor, ha az nem más, csak egy vonat, ami szembe jön?
Hendrix dübörög újból a leszakadt hangfalon.
Hé, Dzsó! Hol jó?

Hozzászólok