Faltól falig járok a sötétben. Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.        

   Egy szót se szólt, hogy hova ment,
   csak hallottam, hogy kattan a zár.
   Még láttam futni odalent,
   ahol máskor mindig villamost vár.
   Apró dolgok voltak. Semmi komolyabb.
   Máskor nincs harag. Máskor annyit ér.
   Most tudja, hogy éppen a szivem szedi szét,
   de itt van a hajnal, és nem jött haza még.  

Faltól falig járok a sötétben.
Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.
Faltól falig járok a sötétben.
Mintha ébren valami rosszat álmodnék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.     

   Vagy nem nekem volt igazam,
   vagy nála robbant rosszul egy szó.
   Vagy ő vette túl komolyan,
   vagy én. De most már ez mire jó.
   Köznapi dolgok voltak. Hányszor belefér.
   Máskor nincs harag. Máskor annyit ér.
   Most tudja, hogy éppen a szivem szedi szét,
   de itt van a hajnal, és nem jött haza még.  

Faltól falig járok a sötétben.
Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.
Faltól falig járok a sötétben.
Mintha ébren valami rosszat álmodnék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza.
Hajnal van, és nem jött haza.
Hajnal van, és nem jött haza még.