Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szép, szomorú nők

Utazom körbe a földdel.
Valami új nyugalom visz tovább.
Lassú keresés.
Ahogyan állnak a dolgok,
szerelem és türelem kéne még.
Abból nem elég.    

 Nézem, jön-e odafentről életjel.
 Az ég ahhoz még messze van,
 hogy ésszel érjem fel,
de néha már hallom a csöndet.
Önmagam játszom sose volt filmeken.
Mondd meg, mi legyen.     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.  

Igazít rajtad és rajtam
az idő. Pár szalagot megtalál,
párat kidobál.
Valahol létezik minden,
ami volt, vagy lehetett volna már,
vagy lesz még ezután.    

 Nézem, jön-e odafentről életjel.
 Az ég ahhoz túl messze van,
 hogy ésszel érjem fel,
de tudom azt, hogy érezhet bárki,
ha egyedül van, és a képzelet nem segít.
Voltam ugyanígy.     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.      

   (Szép, szomorú nők vigyáznak
   rád is, hogy le ne zuhanj újból.
   Mind ugyanúgy, mindenben egyformán
   értünk fáj.)     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.

Hozzászólok