Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A zene gyógyszer

A zene gyógyszer. Már nem is tudom,
hányszor álltam úgy, hogy feladom.
Mindig átsegített bánaton és bajokon.
A zene gyógyszer. Könnyü altató.
Máskor elrepít, ha éppen az a jó.
Tiszta út, ahol nem téved el utazó.

Régi dolog. Ez egy régen adott tudomány.
A sejtjeimben érzem. 
A zene gyógyszer. Bármi gond szorít,
józan doktorok majd írnak valamit,
de többet ér, ha este játszani kell valahol.   

 Jártam én is így, voltam én is úgy, annyi szerepben.
 Néha visszavár, néha visszahúz, akit szerettem.
 Bele is haltam, ahogyan kell.
 Hány mosoly égetett el,
 amiről elhittem, hogy már
 csak félig idegen!
A zene gyógyszer, (látod) én is azt szedem.
Add, hogy észrevenni késő ne legyen,
hogy már a gyógyszerészek vannak túl kevesen.  

A zene gyógyszer. Már nem is tudom,
hányszor álltam úgy, hogy feladom.
Mindig átsegített bánatokon, bajokon.
A zene gyógyszer. Bármi gond szorít,
józan doktorok majd írnak valamit,
de többet ér, ha este játszani kell valahol.    

 Jártam én is így, voltam én is úgy, annyi szerepben.
 Néha visszavár, néha visszahúz, akit szerettem.
 Bele is haltam, ahogyan kell.
 Hány mosoly égetett el!
 A zene volt mindig a gyógyszer.
 Mindig a zene a gyógyszer.
 Mindig az segít.

Hozzászólok