Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Jéghideg és forró

Rendben van – szólt a furcsa vendég. –
Mintha tegnap lennénk.
Gyűrött arc. Félmosoly a füstben.
– Szépek itt az esték.
Szabad ez a szék? Leülök.
Ugye nem baj, kistestvér?
Szakad ez a hely, nem olyan, mint rég.
Valamikor úgy ragyogott,
mint szőkék szemében az az igazi kék.
Ugye láttad még?    

 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Nincs több változat, ünnepel, vagy senki vagy.
 Jéghideg és forró.  

Honnan jössz? Messziről, azt értem.
Charlie, are you hungry?
Pénzed nincs? Vagy nem olyan az étel?
Mexikói hakni.
 Tudod, az a jó ebben, olyan nyelven énekelsz,
 (hogy) sose fogja érteni itt senki sem.
 Buta szöveg túl sok volt.
 Neked fontos dolgok szólnak a dalaidból.
 Azt nem fizetik jól.    

 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Próbáld egymagad, míg a többi élni hagy.
 Jéghideg és forró.  

Ismerik az én nevem is. Látták címlapon.
Valamikor jó money volt, nagy szám.
Tudod, nem is voltam rossz,
de lassan most már én sem fogadok rám.
Azt is elbuknám.    

 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Nincs több változat, ünnepel, vagy senki vagy.
 Jéghideg és forró.
 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Nincs több változat. A győztes is csak áldozat.
 Jéghideg és forró.
 Jéghideg, vagy forró.
 Jéghideg és forró.

Hozzászólok