Itthon vagy. A többi, az rajtad áll.
Ha éhes vagy, és a hűtőt kinyitod,
rám is gondolj.
Nézd el majd, a rend nem a mániám.
Annyi éve már minden így van a helyén.  

Nem tudom már, a szabályos világ
mikor döntött úgy, hogy eljön a küszöbig,
de nem lépi át.
Ez neked még lehet néha új,
de szeretném, ha tudnád, bármi van odakinn,
az ajtón túl –    

 Itthon otthon vagy.
 Senki nem is kérdez,
 honnan jössz, hová mész,
 meddig maradsz.
 Úton vagy.
 Őrzöd, amit képzelsz.
 Kívánom, találd meg.
 Én is így vagyok mindig.     

  (Ha a telefon csöng, csak délután vedd fel.
   Aki igazán fontos, úgyse hív reggel.)  

Itthon vagy. A többi, az összeáll.
Egy-két nap itt az összes haverom – máskor senki.
A szomszédnak néha egy viszki jár.
Ha nem vigyázna rám, könnyebb volna az egész.  

És mesél majd, hogyan vonzom a bajt,
még szerencsém, hogy ő itt van, és valahogy
egyben tart.
Ez nagyon szép – de akárhogy lennék,
egy szabad szék, az mindig lesz, hogyha bekopogsz.
Mit mondjak még?    

 Itthon otthon vagy.
 Senki nem is kérdez,
 honnan jössz, hová mész,
 meddig maradsz.
 Úton vagy.
 Őrzöd, amit képzelsz.
 Kívánom, találd meg.
 Én is így vagyok mindig.     

  Úgy kelek mindennap,
  hogy nem csak az idők változnak.
  Sok minden volna itt, ami gyógyulhat.
  A képzelet megmarad.
  Adtam belőle másoknak.
  Nem baj, hogyha az illúziók elfogynak.    

 Itthon otthon vagy.
 Senki nem is kérdez,
 honnan jössz, hová mész,
 meddig maradsz.
 Úton vagy.
 Őrzöd, amit képzelsz.
 Kívánom, találd meg.
 Én is így vagyok mindig.