Öltözött és búcsúzott,
kicsit másképp, mint szokott,
egy álmos vasárnap délután.
Azt mondta, vége van.
Megértem biztosan.
Késő bármit is tenni már.  

Összeszedte a dolgait,
remélte semmit nem hagy itt.
Amit mégis – azt emlékül hagyja rám.
Megtorpant az ajtónál,
én azt hittem, hogy bánja már,
és vártam,
de hallottam, hogy kattan a zár.  

Gonosz egy év – nem sikerül semmi.
Láthatod – nem tudok mit tenni.
Gonosz egy év – nem sikerül semmi.
Rosszul állnak a csillagok.
Félrecsúszott egy pár dolog.
Valaki megint elhagyott.
Mit is mondjak, láthatod,
gonosz egy év.  

De jól tudom, azt nem lehet,
hogy elveszítsem a kedvemet.
Így kell most erősnek látszanom.
Hogy nincs velem, majd megszokom,
de addig nehéz lesz, tudom.
Végül is szerettem nagyon.  

Gonosz egy év – nem sikerül semmi.
Láthatod – nem tudok mit tenni.
Gonosz egy év – nem sikerül semmi.
Rosszul állnak a csillagok.
Valaki megint elhagyott.
Megint egy szerelem elfogyott.
Újra csavargó vagyok.
Gonosz egy év.  

Gonosz egy év – nem sikerül semmi.
Láthatod – nem tudok mit tenni.
Gonosz egy év – nem sikerül semmi.
Rosszul állnak a csillagok.
Valaki megint elhagyott.
Újra csavargó vagyok.
Mit is mondjak, láthatod.
Gonosz egy év.