Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Kergesd el a felhőt a házamról

Ne sírj értünk, mama.
Emeld fel arcodat.
Felhős kicsit az ég,
de azért nem tűnt el a nap.
A fiúk az utcánkból még nem mentek el.
Ne sírj még. Ne sírj értünk.  

Úgysincs sok pénzed,
ne gyászruhára költsd.
A jós ezegyszer téved,
bár azt mondják, hogy bölcs.
A kísértetek éjszakája nincs még közel.
Ne sírj még. Én se félek.    

Kergesd el a felhőt a házamról.
 Kergesd el a felhőt a házadról.
 A hegyek fölött tisztul már az ég.
 Meglehet, hogy álmok nélkül,
 meglehet, hogy áldás nélkül,
 de holnap is élni fogunk még.  

Kereslek, barátom.
Mennyire messze vagy!
Utad elveszítve
kerülsz mindig távolabb.
Ne fordulj el, egyre inkább
szükségem van rád.
Fújd a dalt kifulladásig.    

Kergesd el a felhőt a házamról.
 Kergesd el a felhőt a házadról.
 A hegyek fölött tisztul már az ég.
 Meglehet, hogy álmok nélkül,
 meglehet, hogy áldás nélkül,
 de holnap is élni fogunk még.

Hozzászólok