Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Fekete korongok

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Régebben akartam,
igazán akartam, hogy szeress.
Hittem az utakban,
s kívántam magamban, hogy kövess.
Ma már csak nem értem,
miért gyűlöl, akiről nem is tudok.
Ne hidd, hogy letörtem.
Gondold, hogy épp csak dühös vagyok.  

Hittem a szavakban.
Hittem, hogy azt jelentik, amik.
És kicsit bolondul
hittem, hogy hinnem is kell nekik.
Ma már csak nem értem,
miért kifordíthatók a szavak.
Ne hidd, hogy letörtem.
Tudom én jól, hogy azt nem szabad.  

Én is változom.
Értem, vállalom már.
Társaim között
egyszer járt már halál.
Lehet, hogy van titok,
közelebb nem jutok hozzá mégsem.
Lehet, hogy van titok.
Lehet, hogy megtudod.
Légy készen.   Fekete korongok
őriznek, mutatnak – hát vagyok.
Fekete korongok
ameddig őriznek, addig vagyok.
Nem látom, nem tudom,
még merre sodornak a napok.
Fekete korongok
forognak és a föld is forog.

Hozzászólok