Milyen érzés, hogy ott állsz
a mindig vesztes oldalon?
Ahol nincs esély, hogy meg ne lásd
a dolgok másik arcát.
Ez egy másik bolygó,
és napról napra változik.
Akik élni tudnak, megmaradnak.
Bárcsak megtanulnád.
A jóság nem véd.
Félek, nem tudod még.
A jóság nem véd.
Nem elég.  

Tiszta szívű voltál.
Soha nem próbáltad máshogyan.
És egy jó világot építettél
a képzelet határán.
Milyen érzés, mondd el,
végignézni, hogy Iassan összedől,
és az álmaid sorra tűnnek el,
darabokra hullanak szét.
A jóság nem véd
Félek nem hiszed még.
A jóság nem véd.
Az már nem elég.  

Tudom, belehalsz inkább,
mint hogy másképp kelljen játszanod,
de ez nyomorult játszma és semmi se’ számít,
ha máshogy is gondolod még.
Itt most vérre megy minden.
Az a tét, hogy valahogy megmaradj.
És ha gyengének látszol, ha egyedül  vagy,
veszett farkasok szakítanak szét.
A jóság nem véd.
Nem akarod érteni még.
A jóság nem véd.
Ha csak jó vagy, az már nem elég.

Az a baj, hogy itt vagyunk.
Semmi szükség nem volt ránk.
Csupa sérült, csupa bolond.
Zavaró, zajos társaság.
Vadak, csúnyák, hangosak.
Kérni máris túl büszkék.
Akkor volna boldog a föld,
ha egyszerűen nem lennénk.
Csak a balhé van velünk.
Csak a bánat, a problémák.
És örökké csak szaporodunk,
ahelyett, hogy elfogynánk.
Sehová sem tartozunk,
senkinek sincs gondja ránk.
Mit remélünk? Mit akarunk?
Senkinek sem mondhatnánk.
A jobb idő, amit várunk,
valahol késik még.
A pillanat, amit élünk,
az a miénk. Csak az a miénk.  

Akkor is, azért is itt vagyunk.
Hagyj békén, mást nem akarunk.
Akkor is, azért is álmodunk.
Ahogyan vagyunk.
Szabadon, őszintén.  

Csakazértis itt vagyunk,
és nincs, amiért változnánk.
Idomulni nem akarunk.
Hasonulni nem tudnánk.
Zavarunk és nincs helyünk.
Azt kívánják, tűnjünk el.
Csakazértis megmaradunk
így vagy úgy, vagy ahogy kell.
A jobb idő, amit várunk,
valahol késik még.
A pillanat, amit élünk,
az a miénk. Csak az a miénk.  

Akkor is, azért is itt vagyunk.
Hagyj békén, mást nem akarunk.
Akkor is, azért is álmodunk.
Ahogyan vagyunk.
Szabadon, őszintén.

Bennem már senki ne higgyen.
Úgy vagyok, mint aki nincsen.
Nézz szét. Mocskos a város.
Egy napon elszököm innen.
Másképp akarom!
Másképp akarom!
Rákényszerít, hogy mocskosan élj.
Jóra ne várj, és gyűlölj és félj.  

Őrült a tempó.
Durva a tánc.
Brutális tangó.
Mondd, mire vársz?  

Lassan elrohad minden.
Elbutulsz. Az se lesz ingyen.
Tisztán indultam én is.
Láthatod, mennyire vittem.
Másképp akarom!
Másképp akarom!
Romlott idő. Nincs sok remény.
Rákényszerít, hogy romlott legyél.  

Őrült a tempó.
Durva a tánc.
Brutális tangó.
Mondd, mire vársz?

Nővéred üzeni, hogy nem megy többé haza.
Küldd el a dolgait, majd megírja, hogy hova.
Azt mondta, szeret és tudja, hogy te érted.
Meghal, ha úgy él, mint egy láncra kötött kutya.
Nem tudja még, milyen útra fordul.
Az a lényeg, hogy végre mozdul.
Élet várja az álmokon túl.
Kiszabadul.  

Csillaga hívja.
Szabadon száll.
Így jó.
Csillaga hívja.
Szabadon száll.  

Lehet, hogy messze megy, és nem jön vissza soha.
Valami történik, és ez már több mint csoda.
Kinyílt az ajtó és letörtek a zárak.
Felnőtt, és nem lesz többé széltől óvott baba.
Nem tudja még, milyen útra fordul.
Az a lényeg, hogy végre mozdul.
Élet várja az álmokon túl
Kiszabadul.  

Csillaga hívja.
Szabadon száll.
Így jó.
Csillaga hívja.
Szabadon száll.

Elmúlt egy év, és a nagy jövés-menésben
pár dolog elveszett.
Lehetett volna jobb, mint ahogy hittük,
láthatod, mégse lett.
 Nem tudom, hol vagy.
Elmegyek hozzád.
Veszünk egy bort, aztán leülünk a téren.
Olyan rég nem láttalak már.
Rossz napok jöttek és elkerültük egymást.
Ma is bánt, hogy elmaradtál.  

Testvérek leszünk Úgy ahogyan régen.
Testvérek leszünk.  Mindenféleképpen.
Felejtsük el hogy volt egy döglött év.
Testvérek leszünk. Úgy ahogyan régen.
Testvérek leszünk. Mindenféleképp.
Felejtsük el, hogy volt egy döglött év.  

Mi volt és hogy volt, mind megdumáljuk sorra.
Kit és merre vitt el a szél?
Csináljunk úgy, mintha most is tavaly volna.
Mintha te is a régi lennél.

A nyomaim a szürke hóban.
Egy ideig itt is voltam.
És keresem, de nincs remény,
hogy hova tűnt a szerencsém.  

A napokat általában
a csillagos ágyban vártam.
És lehetett az is véletlen,
hogy itt se volt, aki szeressen.  

Ugyanaz mindig.
És ugyanazért.
Ötezer éves múltam.
Mit ígérhetsz még?  

Érezz úgy, hogy érezzem.
Ölelésed égessen.
És ha nem vagy, ne is létezzem.
Biztos úgy se lehetsz.
Még akkor sem.  

Mert jöhet egy ócska reggel,
és kiderül, hogy értelmetlen.
És küldi jeleim a messzi ég.
És megölnélek, ha maradnék.  

Ugyanaz mindig.
És ugyanazért.
Ötezer éves múltam.
Mondd, mit adhatsz még?  

Érezz úgy, hogy érezzem.
Ölelésed égessen.
És ha nem vagy, ne is létezzem.
Biztos úgy se lehetsz.
Még akkor sem.

A pénz beszél, a kutya meg ugat.
Aki nem bolond, maradjon veszteg.
Szép idők. Mindenki szabad.
Mindenkit kutyába vesznek.
Olcsó voltam tegnap is,
ma még olcsóbb vagyok.
Értetlen és tudatlan és kiszolgáltatott.  

A pénz beszél, a karaván halad.
A falból is hazugság árad.
Szép idők. Mindent szabad.
Ha gyenge vagy, fogd be a szádat.
Olcsó voltál tegnap is,
ma még olcsóbb leszel.
Én és te és mindenki,
egy hatalmi játék részei.  

Koldusdal – téren és utcán.
Lenn és fenn – ugyanúgy szól.
Koldusdal – tör fel a listán.
Koldusdal – tanuld meg jól.  

A pénz beszél, és nincsen szaga.
Itt valami csendesen bűzlik.
Szép idők. Hova megy haza az ember,
ha innen elűzik?
Olcsók voltunk te nap is, ma olcsóbbak leszünk.
Én és te és mindenki  egy hatalmi játék részei.  

Koldusdal – ez most a király.
Mindenhol – üvöltve szól.
Koldusdal – tarol a listán.
Koldusdal – tanuld meg jól.

Most kell, aki velem érez.
Ha csak berúgok. az nem segít.
Nő kell. aki tüzet éleszt,
aki felkavar és elszédít.
Mocskos napok tengerén keltem át.
Láttam, amit sohase láthatsz.
Ez már egy tébolyult világ.  

Padlón vagyok.
Láthatod rajtam.
Mélyen vagyok.
Most csak igazán.
Padlón vagyok.
Földre zuhantam.
Néhány napig még
ne fogadj rám.  

Az kell. aki elvarázsol.
Aki tudja, hol a másik part.
Felráz és megbolondít.
És az őrülettől visszatart.
Mocskos napok tengerén keltem át.
Fáztam. olyan egyedül voltam.
Volt úgy. hogy nem megyek tovább.  

Padlón vagyok.
Láthatod rajtam.
Mélyen vagyok.
Most csak igazán.
Padlón vagyok.
Földre zuhantam.
Néhány napig még
ne fogadj rám.

Elfárad a harag.
Láttad-e már,
hogy törik szótlanul,
akit elhagytál?
Némák dala sikolt.
Csontunkig jár.
Kérges vagy és gonosz,
hogyha ez se fáj.  

Szólj, mit akarsz. Hogyan égjünk el?
Még milyen időt hozol ránk?
Szólj, hogyha vagy, hogyha létezel.
Szólj. végre szólj hozzánk!  

Értünk sose voltál.
Már ez sem bánt.
Nem volna úgy neved,
hogy ne átkoznánk.
Fordítsd el a fejed.
Ne is nézz felénk.
Nem vagyunk már veled.
Nem vagy már a miénk.  

Szólj, mit akarsz. Hogyan égjünk el?
Még milyen időt hozol ránk?
Szólj, hogyha vagy, hogyha létezel.
Szólj. végre szólj hozzánk!

Mindegy, mit hittél.
Furcsa vagy és idegen.
Minden ajtón súlyos zár.
Félnek odabenn.
Kívül vagy és kinn is maradsz.
Fáradt vagy és éhes.
Elvadított, tépett kölyök,
nincs az, amit elképzelsz.  

Mindegy, mit hittél.
Nem tudtad az igazat.
Kell-e még több bizonyosság?
Itt vagy te magad.
Tombolsz, hogyha gyújt a harag.
Semmid nincs. Azt véded.
Megtagadtak, úgy vagy szabad.
Mégcsak nem is érted.  

Vámpír város ez is.
A véredet szívja el.
Vámpír város ez is
És áldozat mindig kell.  

Mindegy , mit hittél.
Nem tudtad az igazat.
Kell-e még több bizonyosság?
Itt vagy te magad.
Kívül vagy és kinn is maradsz.
Mégcsak nem is érted.
Ha törvényt írnak. nincs mit remélj.
az tőled óv, nem téged.  

Vámpír város ez is.
A véredet szívja el.
Vámpír város ez is
És áldozat mindig kell.