Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Várom a napot

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél,
hogy fordul az idő,
fordul a világ,
és fordul a szerencsém.  

Nem leszek más, mint aki vagyok.
Szabadon élek, amíg meg nem halok.
Nem bánt a mocsok. Valaki vigyáz rám.
Lesz aki véd. Lesz, aki vezet.
És minden éjszaka lesz, aki szeret.
Bár ma is volna. A földet neki adnám.
Nem találom, bárhogy szeretném.
De egyszer úgyis fordul a szerencsém!  

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél,
hogy fordul az idő,
fordul a világ,
és fordul a szerencsém.  

Lesz aki véd. Lesz aki vezet.
És minden éjszaka lesz, aki szeret.
Egy jó szóért, tudod, a lelkem eladnám.
Nem vagyok jó. Nem vagyok gonosz.
Tudom, mi az, ami rossz kedvet okoz.
Példákat ne hozz. Én mindet ismerem már.
Jöhet bármi. Fel még nem adtam.
Az utak vége nem most
és nem itt van.  

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél.
Hogy fordul az idő,
fordul a világ
és fordul a szerencsém.
Megfordul, ne félj !

A sötétség tombol

Élni jó – csak az élet szar.
A hang, meg a kép.
Egy éjszakát megint átittam.
Ne kérdezd, miért.
Vagy érzed, vagy tudod, vagy már sose fogod.
Nem vezet égi fény.
Nem látom, hogy hová, csak húznak a napok,
és józanul nincs remény.  

A sötétség tombol.
A hülyeség árad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.
A sötétség tombol
és sohasem fárad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.  

Élni jó – csak az élet szar,
és őröl a gép.
Akármit higgy, az is másképp van.
Hát áldjon az ég!
Vagy érzed, vagy tudod, vagy már sose fogod,
az álom itt földet ér.
Nem látod, hogy hová, csak húznak a napok.
Józanul nincs remény.  

A sötétség tombol.
A hülyeség árad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.
A sötétség tombol
és sohasem fárad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.

Alagút az éjszaka

Utazás egy éjjel hazafelé.
A sötétség már félig a hajnalé.
Mozdulatlan csillagok. Égig érő fák.
Félig alszom, félig ébren tart a fáradtság.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?  

Egy hideg, ázott reggel jöttem rá,
túl messze voltam és túl soká.
Az is bánt, hogy semmi nincs, amit hozhatnék.
A legutolsó pénzem épp a jegyre volt elég.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?  

Néha jó lett volna valakivel.
Néha mégis mással mentem el.
Hazudtam és elhittem – idegen ágyakon.
Aki értett, úgyis érezte, hogy elhagyom.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?

Elég a harcból

Nem mondhattad rólam,
hogy bármit feladnék,
de kevés könnyű nap volt.
Hitem régen elvették.
Csak álltam a falnál.
Jöttek mindenfelől,
de félni nem láttál.
Pedig volt már mitől.  

Elég volt, elég a harcból.
Én már megbékülnék,
de mindig van egy újabb cowboy,
aki szerint nincs vége még.
Aki megint megnézné,
milyen színű a vérem.
Így próbál szerencsét.  

Elég volt a háborúkból.
Mondd, ha látod, mire jók.
Te vagy a tét.
Győzelem nincsen.
Nem is ér ennyi szót.  

Elég volt. Elég a harcból.
Csak az őrült a hős.
De mindig van egy újabb cowboy,
aki szerint ő az erős,
aki megint megnézné,
milyen színű a vérem,
és elhiszi, hogy győz.

Fagyott világ

Hideg az éjszaka. Esik a hó.
Odakint nem menekülsz.
Nyitom az ajtót. Gyere, itt jó.
Idebenn pattog a tűz.
 Fehér fegyverek játszanak veled.
 Háború a tél.
 Voltak szép napok. Voltak ünnepek.
 Kicsit elkéstél.
  Így csak gondoltam rád.
  Bárcsak mindig tudnád!
  Érted öltözött fel
  ez a fagyott világ.  

Maradt bor, maradt némi kenyér.
Álmot gyújt a gyertyaláng.
Aludj az ágyban, a földön majd én.
Csak kívánj jóéjszakát!
 Odakinn a szél újabb harcba kezd.
 Hosszú még a tél.
 Voltak szép napok. Voltak ünnepek.
 Kár, hogy nem jöttél.
  Mindig gondoltam rád.
  Bárcsak mindig tudnád!
  Érted öltözött fel
  ez a fagyott világ.
  Fagyott világ.  

Hideg az éjszaka. Esik a hó.
Odakint nem menekülsz.
Nyitom az ajtót. Gyere, itt jó.
Idebenn lobog a tűz.
 Fehér fegyverek támadnak neked.
 Háború a tél.
 Voltak szép napok. Voltak ünnepek.
 Jó, hogy eljöttél.
  Mindig gondoltam rád.
  Bárcsak mindig tudnád!
  Érted öltözött fel
  ez a fagyott világ.
  Fagyott világ.

Jelek a mélyből

Hogyha könyvet írnék,
néhány oldalnál,
félek, el se hinnéd,
amit olvasnál.
Nem volna lányregény.
Se napfény, se szivárvány.
Az élet atomkemény,
és én azt írnám.  

Benne volna minden,
ahogy láttam, úgy.
A vad idők, amik voltak. 
Az összes mocskos út.
Hangok, jelek a mélyből.
Egy másfajta igazság.
Mielőtt minden eldől,
ismerj legalább.  

Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok.
Hosszú sztori az enyém.
Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok,
az átkozottak szigetén.  

Vad idők, vad dolgok.
Fillérháborúk.
Mennyi mocskos nap volt.
Mennyi mocskos út.
Hangok, jelek a mélyből.
Egy másféle igazság.
Ha más nem is tudhat erről,
te tudd legalább.  

Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok.
Hosszú sztori az enyém.
Senkifia vagyok.
Élek, ahogy tudok,
az átkozottak szigetén.

Koldusország kölyke

Nincs ahová menjek.
Nem tudom, mi lesz.
Kitagadva, szélnek eresztve,
milyen élet ez?
Évekig gyötörtek
a hülye iskolák.
Mihez kezdjek, ha esélyem nincsen,
azt nem tanították.
Az utca legalább arra nevelt,
hogy ne féljek semmitől.
Minden áldott nap ugyanaz a játszma
kezdődik elölről.  

Adj erőt, hogyha nem sok van.
Emelj fel, hogyha elbuktam.
Adj időt, csak hogy megszokjam,
nem vagyok egymagam.  

Eladó itt minden.
Mélyen ár alatt.
Csöndes kutya is megvadulhat,
ha éhesen marad.
Koldusország kölyke,
mint az állatok,
kitaszítva, szélnek eresztve,
ma itt, holnap ott,
szabad vagyok. Szabad préda.
Megérzik messziről.
Minden áldott nap ugyanaz a hajsza
kezdődik elölről.  

Adj erőt, hogyha nem sok van!
Emelj fel, hogyha elbuktam!
Adj időt, csak hogy megszokjam,
nem vagyok egymagam!

Kurva vagy angyal

Őrült volt.
Mindig változó.
Mindig másképp jó.
Néha már
nem is értették,
akik elvitték.
Csupa tűz és jég. Csupa ellentét.
Néha csúnya, néha álomszép.

Van, akinek kurva volt.
Van, akinek angyal.
Ha megzuhantam, felkarolt.
Úgy ahogy a bajban kell.

Álmait mindig elhitte.
Ugyanúgy, mint én.
Úgy hiszem,
ha újra eljönne,
jobban őrizném.
Csupa tűz és jég. Csupa ellentét.
A legerősebb volt a legőszintébb.

Van, akinek kurva volt.
Van, akinek angyal.
Ha megzuhantam, felkarolt.
Úgy, ahogy a bajban kell.

Ne a pénz

Rabolni nem tudok és nem akarok.
Koldulni, kérni – büszke vagyok.
Ha nem telik rá, nem eszem két napig,
de ha nincs hova menned,
én nem hagylak itt.

Sokáig vártam, hogy észre vedd,
ez nem olyan harc, ami vérre megy.
Ha nekem a jobb, neked is kérek egy sört,
és elmúlik úgyis, ami összetört.  

Nem a pénz, a pénz, a pénz
dönti el, hogy mennyit érsz.
Ne a pénz mondja meg, merre mész.
Rontson el
bármi más,
soha ne a pénz.  

Délelőtt gyógyítom az éjszakát.
A sorsomra bízom a délutánt.
Az este, ha jó, úgyis hoz valakit,
de ha nincs hova menned,
én nem hagylak itt.

Keserűbb lettem, de nem butább.
Nincs olyan pont, ahol nincs tovább.
Megtörhet minden, ami létezik,
de ha nincs hova menned,
én nem hagylak itt.  

Nem a pénz, a pénz, a pénz
dönti el, hogy mennyit érsz.
Ne a pénz mondja meg, merre mész.
Rontson el bármi más,
soha ne a pénz!
Nem a pénz mondja meg, mennyit érsz.
Nem a pénz dönti el, mennyit érsz.
Ne a pénz mondja meg, merre mész.
Rontson el, ami kell,
de soha ne a pénz!

Pokoli évek

A szebb világról
nem mesélek.
Azt sose láttam még.
Ócska kocsma
ócska pultja
tart meg esténként.
Kőbe zár ma
a füst, a lárma.
Nem én akartam így.
Hogy szakadjak el?
Nem jön, aki kell.
Nincsen, aki hazahív.  

 

Könnyű volna
el se jönni,
ha volna másik hely.
Vagy egyszerűen
szökni innen,
hogyha lenne kivel.
Tiszta ágyban
elaludni
egy ölelés után.
Nem így, hogy az éj
kábít ahol ér,
de nyugtot sem ad már.
Másképp volna,
ha tartoznék valahová.  

 

Pokoli évek futnak mögöttem.
Élek így vagy úgy.
Csak azt ne mondd,
hogy erre születtem
és nincs kiút.
Pokoli évek vannak mögöttem.
Győzök így vagy úgy.
Csak azt ne mondd,
hogy rosszra születtem
és nincs kiút!
Hogy soha nincs kiút.

Szeresd a csavargót

Tudod jól, nem kell útravaló.
Csukd be az ajtót utánam.
Úgyse tart vissza semmilyen szó.
Idegen vagyok a házban.
Messziről jöttem, éhesen,
kiszáradt napok után.
Jól esett pár nap kényelem,
de itt az idő indulni már.
A jeleket, hogy jó voltál,
a kopott kapura vésem.
Aki érti és bekopog majd,
ér egy emberi szót.  

Szeresd a csavargót!
Hozza és viszi a szél.
Segítsd a csavargót!
És szeret, amíg él.  

Tűröd sorra az éveket,
hosszabb vagy rövidebb láncon.
Azért jöttem, hogy észre vedd,
üres az egész. Nem jól van így.
Törjük szét a rácsaid.
Azután elmegyek úgyis.
Titok helyett rád hagyok
néhány egyszerű szót.  

Szeresd a csavargót!
Hozza és viszi a szél.
Segítsd a csavargót!
És visszajön, ne félj.
Szeresd a csavargót.!
Hozza és viszi a szél.
De azért ne aggódj,
ő szeret, amíg él.