Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Te csak szelíden ringasd el

Hosszú, zűrös napja volt.
Egész nap messze volt.
Egész nap úton. Ahogy én. Ahogy más.
Haza most is este ér,
és mindent elmesél,
milyen hiába volt ma is
minden rohanás.
 Azt mondja, nem baj,
 ez már a múlt.
 Holnap biztosan jobb lesz,
 nem lehet mindig ugyanúgy.
 
  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.  

Kora reggel elrohan.
Ezernyi dolga van.
„Ma minden tervünk sikerül, sose félj.”
Csupa tűz és lendület.
Ha látod, elhiszed,
talán ma tényleg ott van egy út elején.
 Bármerre nézel,
 minden változó.
 Ő marad ugyanaz mindig,
 örökös álmodozó.     

  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.
  
 Bármerre nézel,
 minden változó.
 Ő marad ugyanaz mindig,
 örökös álmodozó.
 És ez így jó. Így a jó.     

  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.
  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.

Baleset, hogy blues

Csupa napfény az élet.
Csak tánc és ragyogás.
Csupa felhőtlen ünnep,
és soha nem lesz más.
 És mindig lesz párod,
 hogyha valahol ágyba bújsz.
 És ha dal kell, az is itt van.
 Az csak baleset, hogy blues.  

És az utcák is őrzik
az otthon melegét.
És mindenki gazdag,
és aki él, az szép.
 És mindenki kedves.
 Lassan magad is megjavulsz.
 És ha néha dallal alszol,
 az csak baleset, hogy blues.  

Kívánj jó éjszakát.
Ne félj, itt vigyáznak rád.
És ha ennél is van még tovább,
még tovább szépül a világ.
Kívánj jó éjszakát,
és ne nézd, hogy változik át.
Ahogy múlik a zaj, még egy dalt tanulsz.
Az csak baleset, hogy blues.
Az csak baleset, hogy blues.

Elköltözöm

Költözködés. Minden ládákban áll.
Ennyi út után megszokhattam már.
Nincs érzelem. Rendbe kell tenni még
egynéhány dolgot itt,
mielőtt elmennék.
 Egy ajtó megint rácsukódik a múltra,
 és úton leszek újra, néhány óra múlva.
 Új a címem.
  
  Elköltözöm. Az autó vár lenn a téren.
  Elköltözöm, ahogy már számtalanszor régen.
  S ha én nem tudom, látom a szomszédokon,
  hogy ez se más, csak egy búcsúzás.  

A csengő alatt kicsit halványabb folt
jelzi, hogy tegnap még itt más névtábla volt.
Jön újabb lakó. Holnap ő köszön rád,
és ha szerencsés leszel,
nem lesz rossz barát.
 Egy ajtó megint rácsukódik a múltra,
 és új számokat kell majd megjegyeznem újra.
 Új a címem.     

  Elköltözöm. Az autó vár lenn a téren.
  Elköltözöm, ahogy már számtalanszor régen.
  S ha én nem tudom, látom a szomszédokon,
  hogy ez se más, csak egy búcsúzás.
  Elköltözöm. Az autó vár lenn a téren.
  Elköltözöm, ahogy már számtalanszor régen.
  S ha én nem tudom, látom a szomszédokon,
  hogy ez se más, csak egy búcsúzás.    

Forog a kerék (Szerencsekerék)

Van zűrzavar éppen elég.
Jók, gonoszok – rossz keverék.
Túl sok dolog átalakult.
Túl egyszerű. Túl bonyolult.
 Mást mondanak, és más amit látsz.
 És elsodor a földi, égi tánc.     

  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Egyedül vagy, válaszra vársz.
  Te vagy a tét.  

Nézz bárhová, nem látod őt.
Csak játszik, és ő maga csőd.
Nincs arca sem, és kőnél butább.
Mégis rajta áll, hogy lesz tovább.
 Két megfejtés közt egy kicsit élsz.
 Még nem tudod, hogy végül mennyit érsz.     

  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Még mindig válaszra vársz.
  Te vagy a tét.
  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Egyedül vagy, válaszra vársz.
  Te vagy a tét.

Jöjjön már egy zenekar

Néha túlfeszül minden.
Pár nap úgy rossz, ahogy van.
Érzem, oldani kéne.
Ha volna, aki tudja, hogyan.
 Valaki törjön át valahol
 a soha nem látható falakon.
 Olyan őszintén akarom.     

  Jöjjön már egy zenekar. Bármilyen banda.
  Játssza el, mi lenne, ha máshogy volna.
  A csöndek közti szünetet töltse ki dallal,
  emberi szóval, úgy, ahogy várjuk már.
  Nem baj, ha egy kicsit fáj.  

Néha túlfeszül minden.
Robban. Vagy bármi lehet.
Nem tudsz túl sokat tenni.
Éld túl. Vagy észre se vedd.
 Kötöz és átölel, ami van,
 és azt, hogy egyszer elfogy a baj,
 te se gondolod komolyan.     

  Jöjjön már egy zenekar. Bármilyen banda.
  Játssza el, mi lenne, ha máshogy volna.
  A csöndek közti szünetet töltse ki dallal,
  emberi szóval, úgy, ahogy várjuk már.
  Nem baj, ha egy kicsit fáj.

Menj el, csak ne bánts

Mondd el most úgy, ahogy te látod.
Azután elmondom én, ahogy már régen
mondanám, ha érezném, hogy figyelsz még.
Hogyha érdekelne, én mit szeretnék.  

Nincs semmi baj. Tudom, nagy társasjáték az egész.
Bárhova lépsz, valakin átlépsz.
És ha így van, akkor biztos így van jól.
Csak most engem zavar össze valahol.    

 Nem számít. Menj el, csak ne bánts.
 Kinek volna még az is fontos, hogy veszíteni láss?
 Ha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Nem nagy győzelem lenne. Csak az íze volna más.  

Próbáltam úgy, ahogy én hittem, hogy az jó.
Készültem rá, bármi is várható.
Mégse vettem minden akadályt.
Talán közben írtál néhány új szabályt.    

 Nem számít. Menj el, csak ne bánts.
 Kinek volna még az is fontos, hogy veszíteni láss?
 Ha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Nem nagy győzelem lenne. Csak az íze volna más.
 Hogyha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Miért volna még az is fontos, hogy összetörni láss?
 Hogyha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Nem nagy győzelem lenne. Csak az íze volna más.
    

Mennyit ér egy nő?

Gyorsabb autója senkinek
– persze gazdagabb apja – se volt.
És hogy mindenfélék az emberek,
nem számít. Csak a szépek a jók.
Zajos lányok lakják a napjait,
csupa képeslap-buta sztár.
Aki együtt van vele hajnalig,
reggel majd kitalálja,
mennyi ma az ára.    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?  

Rendben vannak a díszletek.
Ez az éjszaka évszaka már.
Hogyha vannak is nappalok, nincsenek.
Jelmezbál, ahol ő a király.
És a szombat nem fogy el szombatig.
Még az óra is máshogy jár.
Az a szó, hogy nincs, nem is létezik.
„Nincs” és „nem” ki van zárva.
Mindennek van ára.    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?
 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy apró színes kő.
 Mit gondolsz, mennyit ér egy nő,
 hogyha tényleg nő?     

  Mennyit ér egy nő,
  hogyha tényleg nő?    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?
 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy apró színes kő.
 Mit gondolsz, mennyit ér egy nő,
 hogyha tényleg nő?

Semmi sem új

Megint éjjel, és én nem tudom,
mért nem alszom. Fények nem zavarnak.
A zajok elvonultak másfelé.
Sötét minden utca. Üres minden ablak.
 Annyi mondat van még, amit írhatnék,
 hátha érdekelne, mi volt és hogy történt,
 hányszor kezdtem én is újra.     

  Éveken túl, álmokon túl,
  bármi is ér, semmi sem új.
  Éjjelen túl, nappalon túl,
  bármi is vár, semmi sem új,
  mindenen túl.  

Hányszor tudtam volna, mit tegyek,
mégse tettem. Féltem, én veszítek.
Hányszor éreztem, hogy nem lehet,
azért megpróbáltam. Talán több, mint bátran.
 Sose gondoltam rá, milyen álruhát,
 páncélt, jelmezt húzzak, mit vár a külvilág.
 Úgyse mások hittek bennem.     

  Éveken túl, álmokon túl,
  bármi is ér, semmi sem új.
  Éjjelen túl, nappalon túl,
  bármi is vár, semmi sem új,
  mindenen túl.  

Már mindenfelé jártam.
Én elhittem, hogy égni kell.
És fordult, ahogy fordult,
sosincs válasz rá, hogy így van-e jól.     

  Éveken túl, álmokon túl,
  bármi is ér, semmi sem új.
  Éjjelen túl, nappalon túl,
  bármi is vár, semmi sem új,
  mindenen túl.