Hazajött a férjed.
Elaludtam az ágy alatt.
Voltam én már padlón
nem egy nő miatt.
Hazajött a férjed.
Elaludtam az ágy alatt.
Semmi baj, csak valahogyan lássalak.  

Tavaly télen ott állt
egy hóember az erkélyeden.
Féltem is arra nézni,
hátha ismerem.
Csak a tűzzel táncolsz.
Azt mondod, hogy nem érdekel.
Enni kell, amikor megéhezel.    

 Jó nő vagy. Buta fiúk doktora.
 Jó nő vagy. Üres idők csillaga.
 Jó nő vagy, akit nem értek soha.
 Jó nő vagy. Csak egy kicsit ostoba.  

Megszökött a férjed.
Kanadába repültek el.
Járja ott is az erdőt.
Legalábbis úgy hiszem.
Valakivel jól van.
Valahogyan te is leszel.
Megtalál az, aki megérdemel.    

 Jó nő vagy. Buta fiúk doktora.
 Jó nő vagy. Üres idők csillaga.
 Jó nő vagy, akit nem értek soha.
 Jó nő vagy. Csak egy kicsit ostoba.
  Vagy nagyon.

A régi kocsmába lementem,
de már nem ismertem senkit sem.
Magányos asztalhoz leültem.
Szeretnék bárkit, csak szeressen.
 Ha megérint a blues,
 még nem jelenti azt, hogy szomorú vagy.
 Hogyha megérint a blues,
 nem jelenti azt, hogy szomorú vagy.  

Sokáig jártam a vadonban,
és félig életben maradtam.
Legyen egy ágyam egy sarokban,
a többi úgy mindegy, ahogy van.
 Ha megérint a blues,
 még nem jelenti azt, hogy szomorú vagy.
 Hogyha megérint a blues,
 nem jelenti azt, hogy szomorú vagy.  

Megyünk a kórházba, ahogy kell,
a nem is látható sebekkel.
A doktorok rajtunk tanulnak,
mi játszunk gyógyszereket magunknak.
 Ha megérint a blues,
 még nem jelenti azt, hogy szomorú vagy.
 Hogyha megérint a blues,
 nem jelenti azt, hogy szomorú vagy.

A veszteseknek, akiknek könnyű,
mert nem sok mindent veszíthetnek el,
a győzteseknek, akiken átok,
hogy mindig, mindenáron győzni kell,
a részegeknek, akiknek jó úgy,
és a józanoknak, akiknek nem,
a rosszaknak is, ha velünk vannak,
és a jóknak is – akárkivel,
 
 bort, bluest, békességet.
 Bort, bluest, békességet.
 Bort, bluest, békességet
 mindenkinek.

A barátoknak, akik nélkül
szabadon volnék ugyanez,
a szabadoknak, akik végül
nem tartoznak sehol senkihez,
a senkiknek is, akik otthon
így is fontosak valakinek,
adjon az Úr, ahogy kérem,
amíg megvagyunk, amíg lehet,
 
 bort, bluest, békességet.
 Bort, bluest, békességet.
 Bort, bluest, békességet
 mindenkinek.
 Bort, bluest, békességet.
 Bort, bluest, békességet.
 Bort, bluest, békességet.
 Mindenkinek.

Falun volna jó.
Ilyen öregnek való.
Ott, ahol a tévé
már nem is fogható.
A postás hozna hírt,
ahogy eljön hetenként.
Sorra elmesélné,
hogy merre, mi történt.

Falun volna jó.
Ilyen bolondnak való.
Lenne két barátom,
egy kutya és egy ló.
Szeretnének úgy,
ahogy segíthet nekem,
hogy ne zavarjak semmit,
ami elvan nélkülem.    

 Ülnék a kertben.
 Nagy utak mögöttem.
 Sosem adtak választ,
 hová is siettem.
 Esténként néha
 összejönnénk páran,
 csak hogy el ne törjön
 az idő egymagában.

Ha a pénz beszél,
az a világos beszéd.
Ne is mondd a címed,
tudom, Fillér utca négy.  

Sokan laknak ott.
Csupa szerencsés gyerek.
Ismerek egy párat,
aki már nem ismerne meg.    

Nekik jó volt a több,
 nekem több volt a jó.
 Kicsi a különbség,
 csak nagyon látható.
  De minden nem eladó.
  Gazdag vagyok én is, ameddig
  pár dolog marad, ami nem eladó.  

Neked áruház,
nekem kocsmák, színpadok.
Ahogy látod, úgy van.
Amit akarsz, azt kapod.    

Neked jó volt a több,
 nekem több volt a jó.
 Kicsi a különbség,
 csak nagyon látható.
  De minden nem eladó.
  Gazdag vagyok én is, ameddig
  pár dolog marad, ami nem eladó.

„Nézd meg az öreget.Már két napja nem láttam.
Nézd meg az öreget,már két napja nem kelt fel…”
Hallom a suttogást.Aggódnak értem.
Semmi baj, csak pihenek még.  

Egy szép nap becsukom magam mögött az ajtót.
Elfogy a kenyerem.Elfogy az ellenség.
Egy mázsás hajnalon megnézem én is,
közelről milyen messze az ég.    

Van, aki jó volt. Azt megköszönöm. 
Van, aki rossz volt. Azt elkerülöm. 
Van, aki nem volt. Az már sose jön. 
Nem haragszom. Én nem haragszom senkire. 

Mondom az igazat.Nincsen mitől félnem.
Egy jó öreg zenekar üzent, hogy számít rám.
Rendbe tenni a dolgaim, mielőtt lelépek,
korai még,de ideje már.     

Van, aki jó volt. Azt megköszönöm. 
Van, aki rossz volt. Azt elkerülöm. 
Van, aki nem volt. Az már sose jön. 
Nem haragszom. Én nem haragszom senkire. 

Video

Ha a smirgligyárat nem bírod tovább,
ha egy nagy hamburger már az egész világ,
hagyd az udvaron a géped,
gyere, kerülj beljebb, nézd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.
Hogyha elhülyülnek végleg az ostobák,
a tönkregyúrtak, a szintetikus libák
már csak egyirányban élnek,
gyere, kerülj beljebb, nézd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.  

Ha az agyadon végzik már a nagymosást,
egyre show-bb a show, hogy a lényeget ne lásd,
csupa gazdagok és szépek,
gyere, kerülj beljebb, nézd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.
Itt a helyükön vannak a napok, az éjszakák,
és a műanyagoknak kétszer jobbra át.
Ha még nem digitális a véred,
gyere, kerülj beljebb, nézd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.  

Itt a prérifarkas dönti italát.
Neonszínű lányok nem törhetnek át.
Itt a hangszer nem csak díszlet,
gyere, még egy dalban írd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.
És ha tovább állsz, a hírét is vidd tovább.
Ilyen helyre szomjas az épeszűbb világ.
És hogy el ne felejtsd a képet,
gyere vissza, és újra nézd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.  

És hogy el ne veszítsd a képet,
gyere vissza, és újra nézd meg
Öreg Billy rock and roll bandáját.

Hagytál nyomokat rajtam,
mint csizmák az utcák kövén.
Vittél belőlem másnak,
de az már nem voltam én.  

Mindig csak erősebb lettem,
ahányszor elhitte más,
hogy végleg legyőzött engem.
Mindig volt még egy dobás.    

 Az utat kerestem
 titkosabb utak felé.
 Így vagyok most is
 senkié.
 Az utat kerestem
 titkosabb utak felé.
 Így vagyok most is
 senkié
 és mindenkié.  

A kapitány, a rossz vér, a sámán
mindörökre a testvéred már,
de nem látod, hova megyek innen
a fekete busszal, éjfél után.  

Mire a hajnal lehajol értünk,
jóba, rosszba belefáradtunk rég.
Holnap mindent úgy kezdek újra,
mintha mindent újra kezdenék.    

 Az utat kerestem
 titkosabb utak felé.
 Így vagyok most is
 senkié.
 Az utat kerestem
 titkosabb utak felé.
 Így vagyok most is
 senkié
 és mindenkié.

Kutya kemény melót fogtam.
Fát vágtam, trógeroltam.
Nekiestem átkozódva:
ez is jobb, mintha ez se volna.
 Hogyha engem kérdezel,
 ma sem értem, miért nem adtam fel.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami a megszokásra kell.  

Fűtetlen, koszos szobákban
reggelt már nem is láttam.
Ment a nap, és jött az ára:
belehalni éjszakára.
 Nem aludtam senkivel.
 Hogy ez a rendje, majdnem elhittem.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami a változásra kell.  

Nő, hogyha akadt néha,
szökevény, vagy szabad préda.
Egyiket a férje várta,
a másikat bárki ágya.
 Nem ragadt meg senki sem
 legalább egy időre mellettem.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami az éjszakákra kell.  

Máskor majd elmesélem,
mi van még a régi filmen.
Talán már holnap este,
ha megtart a jószerencse.
 Mára ennyit hoztam el.
 Ezt a kettőt a többihez írjuk fel.
 Van, ami a szomjúságra,
 van, ami a folytatásra kell.