Nincs, aki tudná, hogy mi van ott fönt.
Élet, halál fölött milyen erő dönt?
Lehet, létezik egy másik világ.
Engem nem érdekel, várnak-e odaát.  

Nem ez az, ami éget.
Mindegy, hogyan ér véget,
legyen emberi élet
a halálon innen.  

Vér dübörög még az ereimben.
Tudom, mért vagyok rossz, és tudom, miért nem.
Jönnek értem, ha eljön a napom.
Addig nem érdekel semmilyen hatalom.  

Nem ez az, ami éget.
Mindegy, hogyan ér véget,
legyen emberi élet
a halálon innen.

Sötét a kedvem, mint a vihar.
Ez is egy sűrű, sűrű éj.
Ereim izzanak, érzem.
Akár a korbács, zuhog a vér.
Egy másik őrületből menekültem ide.
Elmúlt. Nincs sehol.
Ki mondta azt, hogy ez csak zene?
Ez rock and roll.  

A semmiből a semmibe
százezer út vezet,
és mind kemény,
és nincs remény,
és félek
és féltelek.
Ez kőkemény.
Ez kőkemény.  

Valamit mondanom kell neked.
Lehet, hogy máskor nem tudom.
Növekszik megint a gyűlölet.
Lehet, hogy értem, de nem akarom.
Egy másik őrületből menekültem ide.
Elmúlt. Nincs sehol.
Ki mondta azt, hogy ez csak zene?
Ez rock and roll.  

A semmiből a semmibe
százezer út vezet,
és mind kemény,
és nincs remény,
és félek
és féltelek.
Ez kőkemény.
Ez kőkemény.  

Azt mondd meg, ki törődik veled.
Örökké harcolsz a semmiért.
Amiről álmodsz, az nem a tiéd.

Megölték a kutyám.
Földönfut az apám.
A pályaudvar hideg.
Kurva lett a csajom.
Megdöglök, ha hagyom.
Mondanám, de kinek?
Járok, nézek, élek, ahogyan.
Pusztul, romlik minden, ami van.  

Megbuktak a szavak.
Üvölt már a harag.
Készülnek a vadak.
Vérbe borult agyak.
Végre, mindent szabad.
Védd, ha tudod, magad.
Pusztul, romlik minden, ami van.
Törvény csak egy él: bírd valahogyan.  

Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki más, az a halál fia.  

Nem számít, ha tagadsz.
Nem számít, ha hiszel.
Úgy sincsenek csodák.
Nem számolhatsz velem.
Nem számítasz te sem.
Merre megyünk tovább?
Pusztul, romlik minden, ami van.
Törvény csak egy él: bírd valahogyan.  

Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki más, az a halál fia.
Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki él, az mind ostoba.

Mint a gáz, árad felénk,
mindent elborít a növekvő sötét.
Arctalan világ
ül most orgiát.
Hé! Te! Válj köddé,
bárki leshet rád!
Nála van a kés.  

Pusztító játék folyik.
Véres szabadság, csikágó van itt.
Tranzit banditák,
gengek, maffiák.
Hé! Te! Szívódj fel!
Ne játszd az ostobát.  

Észnél legyél! Észnél legyél!
Ne láss, és tartsd a szád!  

Símaszkban vagy csuklyák alatt
vérre maszturbál a felszított harag.
Mindenféle bősz
hátsóudvari hős,
patkány-tanítvány
csordában erős.  

Észnél legyél! Észnél legyél!
Ne láss, és tartsd a szád!

Estére nagyon berúgok,
és semmi nem érdekel.
Kitartok, amíg a pénzem,
és alszom majd, hogyha akad kivel.
Másképp már nagyon gyűlölném magam.
Minden olyan kilátástalan.  

Kikapcsolok.
Ami van, az nem állapot.
Lehetne jobb,
legalább egy elátkozott
napon.  

Túl egy újabb rabszolga héten
ellennék akárkivel.
Hívhatna maga az ördög,
azt se bánnám, csak bolond legyen.
Másképp már nagyon gyűlölném magam.
Minden olyan félgusztustalan.  

Ma kikapcsolok.
Ami van, az nem állapot.
Csak egy napot
higgyem azt, hogy szabad vagyok.
Kikapcsolok.
Bármi is van, te is tudod,
hogy lehetne jobb.
Legalább egy elátkozott
napon.

Tiszta szívből lennék valakié,
de nem égi, se földi hatalomé.
Az megtör vagy megvesz. Sose tud mást.
Elvehet mindent, ha megaláz,
de nem az övé a szívem.
Érthetne már.
Nem az övé a szívem. Nem!
Akármit kínál.  

Én nem vagyok eladó.
Nem vagyok eladó.
Kurva van elég.
Én nem vagyok eladó.
Így nekem jó.  

Úgy vagyok, mint bárki, aki él.
Rosszabb is, jobb is a többinél.
Akinek kellek, elfogad így,
de elveszít végleg, ha kényszerít.
Nem az övé a szívem.
Jól tudja már.
Nem az övé a szívem. Nem!
Akármit kínál.  

Én nem vagyok eladó.
Nem vagyok eladó.
Kurva van elég.
Én nem vagyok eladó.
Így nekem jó.

A környéken mocskos a hajnal
és hosszú és mindig hideg.
Az hogy van, hogy túl nagy a város,
de nincs helye mindenkinek?
A koldus tépi hangszerét.
Nincs amit adjak.
Ne kérdezd, mi történhet még.
Sötét az ablak.  

Nézd végig te is,
hogy vadul el a nyomor az utcán.
Nézd végig te is.
Mit érdemel, aki megmarad tisztán?
Nézd végig te is.  

A legolcsóbb kocsmában állunk.
A legsűrűbb füst vesz körül.
Az hogy van, hogy nem lehet másképp?
Hogy mindig csak így sikerül?
Kívánom, bárcsak rossz lennél.
Egyszerűbb volna.
Egy reggel úgy indulnék el,
hogy nem jövök vissza.  

Nézd végig te is,
hogy vadul el a nyomor az utcán.
Nézd végig te is.
Mit érdemel, aki megmarad tisztán?
Nézd végig te is.
Miben hiszel, hogyha nem tudod, mit várj?
Nézd végig te is.

Zúz a prés.
Tapos a henger, és
nyakamon ott a kés.
Tetű az egész.
Nem vagyok senkinek senkije.
Nincs, aki védene.
Rohadtul nehéz.  

A szemétdombon a kakas az úr.
Övé a kelő nap.
Ha ördög lennék, azt mondanám,
te is az enyém vagy.  

Nincs, nincs levegő!
Mocskos az idő.
Mondd meg, ki nyerő.
Én vagy te vagy ő?  

Gyűlölöm,
amihez nincs közöm,
pedig csak – esküszöm –
becsapom magam.
Úgy vagyok,
akár az állatok.
Szeretni volna jobb.
De kit és hogyan?  

A szemétdombon a kakas az úr.
Övé a kelő nap.
Ha ördög lennék, azt mondanám,
te is az enyém vagy.  

Nincs, nincs levegő!
Mocskos az idő.
Mondd meg, ki nyerő.
Én vagy te vagy ő?

Nem kéne más, csak egy mozdulat.
Törd végre át, ami visszatart.
Engedd közel. Érintsd meg őt.
Érintsd és érezd. Mással ne törődj.  

Hívd el. Vidd el magaddal.
Szeresd őt. Szeresd őt mindennél jobban.
Engedd szállni mindig szabadabban.
Magasan. Olyan magasan,
hogy semmi ne fájjon már.  

Nem tart soká ez a pillanat.
Miért nehéz ez a mozdulat?
Engedd közel. Érintsd meg őt.
Nincsen mit szégyellj senki előtt.  

Hívd el. Vidd el magaddal.
Szeresd őt. Szeresd igazán. Mindennap jobban.
Védened kell. Ő is törékeny.
Szelíden. Olyan szelíden,
hogy soha ne féljen, ne féljen,
ne féljen.
Ne féljen!

Visz a hullám. Sodor az áradat.
Hol ér partot, nem tudom.
Körülöttem nyüzsög a délután.
Végigkísér a városon.
Úgy is indult, hogy nem ez az én napom.
Körbe jártam és itt vagyok.
A sosem nyíló arcokat bámulom,
mint egy változó kirakatot.  

Valakit várok. Valakit várok.
Volt zavaros útból éppen elég.
Néhány jó nap kéne már.  

Mindent elborít, ha jön a sötét.
És jön még rosszabb a rossz után.  

Voltam én már igazán mélyen is.
Ismerem jól a sűrűjét.
Mindig vártam valami változást,
pedig láttam, hogy nincs miért.
Visz a hullám, sodor az áradat.
Ami nincs, azt képzelem.
Sosem értem, mi hogyan romlik el.
És mi kell ahhoz, hogy jó legyen.