Sziasztok, Szia Attila.

Oly' sokáig vártam már ezt az oldalt, igy most fel kell 'készülnöd' Attila, mert újra jönnek a kérdéseim:)
Szóval akkor kezdem is:)

1. Te kit tartassz ma igazán jónak a fiatalok közül? van e olyan aki szintén "csak" szövegiró? ahol a zene minősége is megvan és nem trend miatt csinálják, hanem tényleg jók. (pl Quimby?)
2. Ha ki kellene egy dalszöveget választanod hogy melyik a legjobb melyik vagy igazán te...szóval az melyik lenne? (számomra ez a Piramis-Kapaszkodom beléd)
3. Egy új zenekar mennyi esélyel próbálkozhat nálad? van rá példa? ha igen, milyen jellegű zenékkel keresnek meg? van/volt olyan hogy nagyon nagyon tetszett de valami miatt nem jött össze hogy te készitsd a szövegeket?
4. Láttam a neten a "Nárciszok virulnak" cimű dalt. Ott Cserháti Zsuzsa-Horváth Attila van feltüntetve mint előadók. Az Te vagy?
5. Volt e már olyan helyzet, hogy amikor boltokba került a lemez, vagy esetleg jóval később mondjuk valamit máshogy irtál volna, vagy esetleg "megvan a folytatás", esetleg igy vagy úgy de alakitanál rajta? Jó példa erre ugye a piramis-Kivánj Igazi ünnepet, Ajándék cimű dalok.
6. Téged inkább megkeresnek, vagy volt már ugy hogy te akartál valakinek nagyon szöveget irni? (Tudom Charlie-nek pl te akartál irni)
7. Olvastam, hogy mi történt a könyveddel, nagyon sajnálatos. (ha még létezik a kiadó, esküszöm nem veszek tőlük semmit:) Én örülök, hogy 2 példányt is sikerült beszereznek és a cd-t is:) az egyik már szétesett (asszem sokszor forgattam:) ) a másik még új állapotban van:)

Hát remélem nem baj ez a sok kérdés, de hát vagy 15 évet kell "megkérdeznem":)

Sziasztok, szia Attila

Szia Zoli!
Menjünk sorban.
1. Legjobban szeretem a legegyszerűbb módon megkapni a dalokat. Egy zongorával, vagy egy akusztikus gitárral felénekelve, ami többnyire "kamu angol" nyelven történik. Ha így megfog a nóta, akkor hangszerekkel felöltöztetve már csak jobb lehet.
És azt szeretem, ha igazán megírt dalt, énekdallamot kapok. Ahhoz azután maximálisan igyekszem idomulni. És írás előtt, közben annyiszor hallgatom, hogy a végén jobban ismerem még a zeneszerzőnél is, már konkrét elképzeléseim vannak a végső megszólalásról is, tehát sokszor beledumálok a stúdiómunkába is. Általában adnak is a véleményemre, persze néha vannak viták.
2. Nagyon ritkán van, hogy a felénekelt, végleges szöveg eltér az eredetileg általam elgondolttól. Akkor viszont már az lesz a végleges, és az jelenik meg mindenhol. Elméletileg nem szabadna mást hallani, mint olvasni. Az általad említett dalt most éppen nincs módom meghallgatni, ezért hirtelen nem is tudom, milyen különbségre gondolsz. Lehet, hogy egyszerűen elfelejtettem a végleges változatot archiválni, így a gépemen - és itt az oldalon is - esetleg egy korábbi verzió van. Utána fogok nézni.

3. Cserháti Zsuzsi esetére a lehető legracionálisabb és legegyszerűbb magyarázat van. Egy idő után úgy döntött, másik kiadóval köt szerződést. Az új kiadó pedig más csapatban gondolkodott, és Zsuzsi ezt elfogadta, elfogadtuk mi is. Természetesen azért kicsit sajnáltam, mert szívesen írtam volna még néhány "baleset, hogy bluest".

Szia, Attila!

A válaszért ismét köszönet! A "Nézz az ég felé" sztoriért meg külön köszönet -- az egyszeri emberi halandó kicsit bekukkanthat a színfalak mögé. Nagyon örülök, hogy annak idején nem kapcsoltad ki a magnót! És ezzel elég sokan így vagyunk, azt gondolom. (Nekem is volt egyébként ilyen számkeresős magnóm -- gond csak akkor volt, amikor egy dal közben nagyon lehalkult a hangszint, mert akkor ott is megállt. )
A "HorváthAttilául" kommunikálásra még egy példa, ez már némileg összetettebb -- részlet egy levélből, amit írtam:
"(Sokat gondolok rád. Pedig) nincs időm. Fekszem a fűben. És mégsem tudom, mi a titok. Majd később. Talán. És ha egész nap mentem, és őrölt a gép, és végül az ember mindent hazavisz… Na de nem! Kicsit máshogyan képzelem. Igaz, mint egy idegen járom a várost. Hiányzol. Nem megy ez igazán jól. De egy nap, ha minden rendbe jön, visszajöhetünk még."
Ez így talán nem tűnik értelmesnek, de az adott szituációban az volt. És a válaszban, erre a szövegre utalva csak ennyi érkezett: "Értek mindent." Na, hát erről van szó. Az emberek tudják, melyik előadó, melyik lemez, melyik szám, és hogy azon belül hol van a szöveg, amit írtál. És ez nem csak a zenék agyonhallgatásának következménye. Kaptak valamit, valami jót -- mint ahogyan én is.
Aztán még egy dolog -- az a kifejezés, hogy "ahogy érzed!", beépült a szóhasználatba. Tehát: "Na, én most iszom egy sört." Válasz: "Ahogy érzed." Hát ez Te vagy. Aki Charlie zenéjét szereti, ezt használja -- nem azt mondja, hogy "ahogy gondolod", mint ahogy szokták, hanem "ahogy érzed". És egészen triviális helyzetekben is ott vagy -- megyek át valakihez, kérdezi, "nem vagy szomjas?" Mondom, "csak egy sört innék". És azonnal, kapásból -- érti és tudja és beazonosítja. Ez van.
Szeretnék kérdezni is, hármat:
1. Lehet arról valamit tudni, hogy milyen "állapotban" kapod meg a dalokat, melyekre szöveget írsz? Már úgy értem, van erre általános "szabály"? Pl. mi a helyzet az ének dallamával? Mert ugye az függ a szövegedtől. És azok a dalok, melyeket mi már megveszünk a boltban, zeneileg reagálnak a szövegedre. Mennyiben hallasz Te mást, miközben dolgozol, mint mi, akik élvezzük a végeredményt?
2. Az "Itthon otthon vagy" szövege kicsit más a lemezen, mint ahogyan itt olvasható. Gondolom, alapvetően nem sokat változik a szöveg, amit írsz, mire lemezre kerül. Vagy igen? Mitől függ ez? (Szóval mi történik "közben"?)
3. Létezik arra bármilyen racionális magyarázat szerinted, hogy Cserháti Zsuzsa 2 lemezét egy adott csapat készíti el (nyilván Téged is erősen beleértve), és aztán kijön 2 újabb lemez, ahol nem ti (és nem Te) dolgoztok? Ezt csak azért kérdezem, mert nem tudom felfogni, hogy ha egy ilyen kaliberű énekesnőhöz betársul egy ilyen kaliberű csapat (szöveg, zene) -- akkor miért változtatnak ezen?
Köszönöm, ha válaszolsz -- és ha esetleg hülyeségeket kérdeztem, elnézést. De érdekelne.

tisztelettel,
Styeták Zoltán

Szia, Zoli!
Na, ez a horváthattilául kommunikálás nagyon tetszik!
Egyébként pedig kérdezz nyugodtan, látod, igyekszem mindenre válaszolni.
A Nézz az ég felé c. dalról egy talán még nem túl ismert sztori:
Amikor a lemezt írtuk, 93-ban, még leginkább kazettáról dolgoztam. Olyan walkmanem volt, ami meg tudta keresni a következő számot gyorstekerésben. Nyilván a szünetet, a csöndet érzékelte, és ha ilyen helyhez ért, automatikusan lejátszásra kapcsolt, és már ment is a következő muzsika. Baromi kényelmes volt, hogy nem kellett keresgélni a nótákat.Amikor eggyel végeztem, azonnal gyorsteker, és kiválasztottam a következőt, amihez éppen hangulatot éreztem. Így lassan megíródtak a nóták, bevonultunk a stúdióba.
Egy alkalommal, valamelyik nótában egy apróságot ellenőrizni, vagy javítani akartam, meghallgattam újból. Aztán elfelejtettem kikapcsolni a kütyüt, és legnagyobb meglepetésemre megszólalt egy addig soha nem hallott zene. Pontosabban egy régen hallott, aztán a hetekig tartó munka során valahogy elfelejtett dal.
Azonnal hívtam Lerch Pistit, hogy figyelj, nem vagyunk még kész, van itt még egy gyöngyszem, amit meg kell írnom, nektek pedig fel kell játszanotok.
Már ő sem emlékezett rá.
Ez lett a Nézz az ég felé.
Ha akkor rendben kikapcsolom a walkmant, ezzel a nótával szegényebbek lettünk volna.

Szia Attila,

köszönöm a választ! Hát nem tudom, érdekes dolog ez. Ugyanis azok a zenék, melyeknek a szövegét Te írtad, mindig is tetszettek, és hogy mennyire így van, az csak most derült ki, a honlapodat böngészve.
Itt van például az első Kern lemez, amit én 1992-ben, 14 évesen vettem meg. Összességében is tetszett, de 2 nagy kedvencem volt róla: a Szépkezű lány és a Lövölde tér. Hát most mit ad isten, most mondd, mindkettő szövegét Te írtad (oké, Kern Andrással közösen), a Szépkezű zenéjét is Te írtad... Hát ez van. Vagy: én pl. nem tudtam eddig, hogy a Korál szövegei mögött Te vagy, de valahányszor hallottam a rádióban a Maradj velem-et vagy a Homok a szélben-t -- vagy, ha már Balázs Fecó, az Évszakok-at --, az ugyanúgy hatalmas hatást váltott ki belőlem. Szóval első körben arról van szó, hogy az üzenet, amit Te át akarsz adni, hozzám eljut. Eljutott 16 évvel ezelőtt is, a Kern lemezen. Ez a durva.)
Hogy kicsit bizarr a dalszöveg alkotóját követni, hát lehet.) Másrészt viszont én zenei tagozatos iskolákba jártam, tanultam zongorázni -- és elég széles tartományban hallgatok zenét azóta is. Viszont a semmitmondó, igénytelen szövegektől szó szerint megőrülök. Az egy dolog, hogy egy dalban vannak jó zenei megoldások, sőt az is egy dolog, hogy pl. Tóth Vera hangja semmivel sem rosszabb a második lemezén, mint az elsőn -- csak éppen nem érzem azt, amit a Te szövegeid jelentenek, vagy amit László Attila zenéje átad.
Szóval Lerch István -- akinek a zenéjével kapcsolatban én is azt éreztem mindig, hogy azért ez nem az én világom (pl. "Angyallány") -- fogja magát, és megírja a "Nézz az ég felé" dallamát. És mondja az ember: hát ilyen nincs. De azért mégis arról van szó, hogy a Te szöveged teszi irányba az István által megalkotott dallamot. Ha a Nézz az ég felé-t meghallgatnánk a szövege nélkül, hát tényleg szép zene, de nem visz el oda (sőt, nem ODA visz el), ahová a dalszövegeddel együtt.
Egyébként a Charlie zenéjét kedvelő barátaimmal remekül lehet "Horváth Attila-ául" kommunikálni, és ez remek. Pl. ha valaki azt kérdezi tőlem, hová tűntem el 2 hétig, akkor nekem elég csak azt mondanom: "Fontos vagy. De fontos a csönd is." És a dolog meg van beszélve.
Még majd, ha már van ez a remek lehetőség, én is szeretnék kérdezni Tőled pár dolgot, csak most előtte frissítem kicsit a zenéket, amíg Hozzád kötődnek.
És hogy van-e több annál, ha valaki(k) a szövegíró szerint választanak lemezt? Van, remélem.) És a következő dalszövegedben biztosan benne lesz az a "több", mert eddig is így volt -- "másképp, ugyanúgy".

tisztelettel,
Styeták Zoltán

Kedves Zoli!
Neked egyszerűen nem tudok mást mondani, mint azt, hogy köszönöm.
Viszont akkor most hogyan tovább? Hiszen megtörtént, amit én csak elképzeltem valamikor, hogy egy ember bemegy a lemezboltba és azt nézi, ki írta a szövegeket. Akkor itt most legyen vége, mert ennél már nincs több?:))
Ez egyébként kicsit bizarr. Egy vérbeli futball drukker, aki nem csapathoz, színekhez, játékosokhoz kötődik, hanem azt mondja, ő annak a csapatnak fog drukkolni, ahol XY a pályaedző. (Na jó: mesteredző.)
Szóval jó irányba fordult a világ! Bár így történne a többi rétegével is.

Szia, Attila!

Kifejezetten szeretem a kérdéseid. Lényegesek, mégaem kerültek szóba soha, egyetlen interjú, beszélgetés során sem.
Szerencsére nem sokszor volt részem visszautasításban.
A Kern-lemez eleve több szereplős munka volt. András leírt és prózában ki is dolgozott egy lemeznyi dalötletet, és olyan partnereket keresett, akiket a színházi vagy a filmes világból már ismert korábban is. A KFT tagjai a zenék mellett a szövegeket is megírták, mások viszont csak azt vállalták, hogy az András által leírt gondolatok alapján megírják a zenéket. Így kellett valaki, aki ezekre azután megírta a végleges szövegeket. Örömmel vállaltam, mert több szempontból is izgalmas volt a dolog. (Például az egyik dalnak még a zenéjét is én írtam.)
Kicsit színházba képzeltem magam, hiszen ott adottak a szituációk, a témák, a hangulatok, azokat kell úgy versbe szedni, hogy te is tedd hozzá a magad tudását, tehetségét, személyiségét stb. Vonzott az is, hogy Andris kifejezetten nem színészlemezt akart, hanem olyan igazi zenészeset, fogyaszthatót, szerethetőt.
Természetesen mindannyian örültünk, hogy bejött, viszont nem lettünk egy társulat sosem. Nem alakult ki olyan személyes-szakmai kapcsolat, mint ami az én igazi közegemben természetes.
Emiatt aztán nem is lepett meg, hogy a siker hatására készült második, meg harmadik lemez is (lehet, hogy több is), azokra pedig más-más társulat szerveződött. Ez nem volt bennem tüske, inkább egy kis gonoszság működött. Magasan volt a léc, lássuk, hogy ugorják meg mások. Az eredményt természetesen nem nekem kell megítélnem.

Bill esetében egészen más történt. Ott nagyrészt miattam - bár rajtam kívül álló okokból - nem közösen készítettük az új lemezt. Mindketten reméljük, hogy fogunk még együtt dolgozni.

Arra, hogy valakinek nem tetszett egy szöveg, ezért azt odaadtam másnak, soha nem volt példa. Néha volt, hogy újat írtam, mert az előző nem tetszett - pl. Koncz Zsuzsának -, de a selejteket nem őriztem meg. A gondolatot esetleg megfogalmaztam, megírtam másnak, másképp.
Olyan viszont volt, hogy Markos Gyuri soha meg nem jelent lemezéről az egyik dalért nagyon vérzett a szívem, ezért nem hagytam elveszni. A Janka, a lelki segély címűről van szó, aminek szintén én írtam a zenéjét is. Nagyon szerettem, nagyon szeretem ma is. Kár lett volna érte. Így amikor a 100 Folk lemezt írtuk, megmutattam nekik, ők meg ugyanúgy beleszerettek, és már tolták is föl a lemezre.
Mára amolyan kultuszdal lett ez is.

Szia Attila és üdv mindenkinek,

Már második napja bolyongok ezen az oldalon és nagyon örülök, hogy ezt megtehetem. Tartalmas, igényes, a dalszövegeidből összeálló menürendszer pedig egyenesen zseniális (már az ötlet is, a megvalósítás meg pláne).
Én 2000-ben fedeztem fel Charlie szóló-munkásságát, egy barátom kérdezte tőlem: hallgattál már Charlie-t? Mondtam, nem. Nem? Akkor bemegyünk egy lemezboltba, tetszeni fog. A "Mindenki valakié" albumot vettük meg, én meghallgattam, és azóta lényegében más ember vagyok. És ebben a Te dalszövegeid "keze van benne", nyilván a zene és az ének mellett. Megvettem az összes Charlie lemezt, és volt egy korszak az életemben, amikor CSAK Charlie lemezek szóltak, nap mint nap, egyébként több hónapon keresztül.
Számomra nagyon fontos a SZÖVEG. Nagyon fontos. Persze, tudom, egy dalszöveg nem létezhet a dal nélkül, de szerintem dal sem létezhet gondolatok nélkül. Jól megvannak ők így együtt.
Nem tudom, Attila, hogy csinálod, amit csinálsz. Nem tudom, és talán nem is fontos igazán. ("Nem tudom, mi a titok. Majd később. Talán.") De hálásan köszönöm, hogy ennyi élménnyel, gondolattal, képpel, érzéssel ajándékoztál meg. Fantasztikus, hogy még amikor írsz, akkor is festesz. A könyvedben azt mondod, hogy 2 rétegű író vagy -- hát, bár értem amit mondasz, de ne haragudj, ez nem 2 réteg, ahogy Te írsz. Te nagyjából végtelen rétegben írsz. 2000 óta sokszor hallgattam meg Charlie dalait, időről időre, és bár minden szót tudok kívülről, mindig találok új és új réteget. Szenzációs.
Amikor annak idején meghallgattam Charlie-t, ezerszer, olyan lemezek után kutattam a lemezboltban, ahol Horváth Attila a szövegíró. Cserháti Zsuzsát amúgy is imádtam és imádom ma is -- oppsz, szöveg: Horváth Attila. Akkor, talán, vegyük meg.) És MEGINT egy hatalmas élmény, egy közös utazás VALAKIVEL, akit nem ismerek csak a nevét tudom... és mégis úgy érzem, mintha ezer éve ismerném, sőt, úgy érzem, mintha a dalok speciálisan NEKEM íródtak volna szövegileg.
Charlie legújabb lemeze, az ott megjelent dalok szövegei szintén zseniálisak. Tóth Vera azon számai, melyeket szövegben Te jegyzel, szintén.
Mindezt azért szerettem volna elmondani, mert eddig nem mondhattam el, és mert léteznek olyan emberek, akik a dalszövegíró alapján keresnek lemezt. Mert tudom, hogyha Horváth Attila, az jó lesz.
Köszönöm Neked, amit adtál -- és a dalaid sokkal tovább megmaradnak ám, mint gondolnád.
Tudod, az a helyzet, hogy "a varázs nem múlt el. Őrzöm úgy, ahogy érzem."
Még egyszer nagyon köszönöm!

őszinte tisztelettel,
Styeták Zoltán

Sziasztok, Szia Attila.

Köszönöm a válaszaidat. Ha az a bizonyos válogatás lemez egyszer mégis napvilágot látna, biztos lehetsz benne hogy én ott állnék az első sorban, hogy megvehessem.

Én olvastam a könyvedet és Hála istennek sok minden kiderül benne rólad. amit nem igazán ismerek még, az a következő:
Irtad a könyvedben, hogy annó amikor Kern-nek irtad a lemezéhez a szövegeket és óriási siker lett (megjegyzem tényleg nagyon jók a dalszövegek, kár hogy a lövölde tér-en kivül szinte lehetetlen beszerezni a dalokat) ő mégis ugy gondolta, hogy a következőt Presser-ék irják majd. Te erre azt mondtad, hogy Ő eredetileg az első lemezt is velük akarta megiratni. Számodra ez milyen érzés? hogy viszonyulsz ezekhez? milyen érzés, ha leteszel az asztalra egy kiváló munkát, a következőnékél mégsem gondolnak rád.?! Ugy hallottam, hogy Bill új albumához nem te irtad a dalokat.Pedig a Bort, Bluest, Békességet szerintem az elmult 50 év legnagyobb blues-rock lemeze. Van benned ilyenkor valami tüske, hogy valy' miért nem rád gondoltak újra? Persze gondolom ez Charlie vagy Fecó esetében elképzelhetetlen...

illetve azt kérdezném még, hogy volt e olyan eset, hogy valaki visszautasitotta a dalodat, nem tudott azonosulni vele, vagy éppen másmiatt nem tetszett neki...anno hallottam, hogy igy volt ez Hobó dalszövegével is... eredetileg Koncz zsuzsának szánta, mégis Balázs Fecó vitte sikerre..

További szép napot.

Szasztok, Szia Attila

Szia Attila!

Most nagyon könnyűek a kérdéseid (meg nagyon nehezek).
1. Hála Istennek, ateista vagyok! (Közel jársz egyébként az igazsághoz, amikor Adyt említed, de én még József Attilát is belerajzolnám a képbe.)

2. Ma már elmondhatom, hogy itthon mindenkivel dolgoztam, akivel igazán akartam. Viszont, ha történne valami csoda, akkor biztosan nem tagadtatnám le magam, ha mondjuk Joe Cocker vagy Chris Rea keresne telefonon.

3. Nem tudom, milyen lenne egy tisztán H. A. lemez. Szerintem rossz. Arra jöttem rá az idők folyamán, hogy a saját magam által írt zenékre szinte képtelen vagyok szöveget írni. Nem tudom, miért.
Azon viszont el tudnék gondolkodni, hogy csináljunk olyan lemezt, ahol különböző zeneszerzők dalaira írnék szöveget, különböző előadók számára. Össze lehetne hozni egy jó kis válogatottat.
Kérdés, hogy érdekelne-e ez valakit.