Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Amíg a gyertya ég

A könyvem félig kész.
Sokadik ének, sokadik rész
ezen az oldalon.
Hogy lesz, nem tudom.
Ahogyan írom. Vagy talán
ahogyan olvasom.
 Utakat rajzolok át.
 Attól is más a világ,
 ahogyan gondolok rád.

  Megyünk a nyárban, megyünk a télben,
  amíg a gyertya ég.
  Szemben az árral, szemben a széllel,
  amíg a gyertya ég.
  Viszünk egy lángot, másokat mások,
  amíg a gyertya ég.
  Sose fog rajtunk semmilyen átok,
  amíg a gyertya le nem ég.  

A könyvnek úgy lesz vége,
hogy az másik könyvnek a része,
amiről nem tudunk.
 Lapokat színezek át.
 Attól is más a világ,
 ahogyan gondolok rád.     

  Megyünk a nyárban, megyünk a télben,
  amíg a gyertya ég.
  Szemben az árral, szemben a széllel,
  amíg a gyertya ég.
  Viszünk egy lángot, másokat mások,
  amíg a gyertya ég.
  Sose fog rajtunk semmilyen átok,
  amíg a gyertya le nem ég.

Hozzászólok