Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Hajnalban hazafelé

Fekete út mellett fekete fák.
Fekete falvakon robogunk át.
Hajnali út hazafelé.
Visszaöregedve emberré.
Zene nem kell.
Lárma nem kell.
Abból volt ma elég.
 Őrület után,
 túl minden csodán,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban, hazafelé.  

Ha te sem alszol, azt ismerem rég.
Lehet, hogy történik valami még.
Valami jó. Valami más.
De ebben már ne engem láss.
Jó, ha jól vagy.
Látlak holnap.
Mára minden elég.
 Fáradt és törött,
 végtelen körök,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban hazafelé.

 Őrület után,
 túl minden csodán,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban, hazafelé.
 Fáradt és törött,
 végtelen körök,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban hazafelé.

Hozzászólok