Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A folyó és a part

Szépen süllyed el a város.
Szív be a mocsár.
Lassan nincs hova menni.
Mindent elborít a sár.
Gázol, letarol a semmi
bármit, amit elér.
Drágán árad az olcsó.
Felfal. Bármi jobb ennél.    

 Menekülj innen.
 Szabadulj innen.
 Itt semmi nincsen,
 csak leragadás.
 Jöhet bárki,
 azután bárki,
 sose lesz semmi se más.     

  Egyszer majd rájövünk,
  hogy mi csinálunk minden bajt.
  Együtt vagyunk ellenünk.
  Mi vagyunk a folyó és a part.  

Lassú őrület tompít.
Félrefut az idő.
Fojtó, mérgező pára.
Elfogy, nincs itt már levegő.
Könnyű, szép, tiszta érzés,
és felemelő.
Látjuk az alagút végét.
Sajnos, ez csak az innenső.    

 Menekülj innen.
 Szabadulj innen.
 Itt semmi nincsen,
 csak lemaradás.
 Jöhet bárki,
 azután bárki,
 sose lesz semmi se más.     

  Egyszer majd rájövünk,
  hogy mi csinálunk minden bajt.
  Együtt vagyunk ellenünk.
  Mi vagyunk a folyó és a part.    

 Menekülj innen.
 Szabadulj innen.
 Itt semmi nincsen,
 csak leszakadás.
 Jöhet bárki,
 azután bárki,
 sose lesz semmi se más.

Hozzászólok