Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Se kártyák, se csillagok

Most nem vagyok épp túl erős.
Se új okos, se régi hős.
Apránként esz meg a nap,
és nem is látom, miért.
Úgyis azon múlik,
hogy szeretsz-e még.  

Egy ideje már nem vagy vidám.
Csak felhők jönnek egymás után.
Mindennap dolgozom érte,
tisztuljon végre a kép,
de úgyis azon múlik,
hogy szeretsz-e még.    

 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Rosszabb útra nem mennék,
 jobbat meg nem tudok.
 Nehezebbet jártam már,
 mert voltam itt, meg ott.
 Könnyebbet meg úgyse dobnak
 se kártyák, se csillagok.  

Csak te tudsz. Jobban, mint önmagam,
és ebben már minden benne van.
Minden vértelen nap,
minden részeges hét.
És minden azon múlik,
hogy elviselsz-e még.    

 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Rosszabb útra nem mennék,
 jobbat meg nem tudok.
 Nehezebbet jártam már,
 mert voltam itt, meg ott.
 Könnyebbet meg úgyse hoznak
 se kártyák, se csillagok.    

 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Rosszabb útra nem mennék,
 jobbat meg nem tudok.
 Nehezebbet jártam már,
 mert voltam itt, meg ott.
 Könnyebbet meg úgyse dobnak
 se kártyák, se csillagok.
 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Egyszerűbbet úgyse tudnak
 se kártyák, se csillagok.

Hozzászólok