Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Gyalogos rock and roll

Ha egyszer nem tudnám, mi lesz,
mert minden összegyűlt,
ahogyan éppen most van ez,
amikor nincs hová legyünk,
vennék egy új motort.
Igaz, még egy se volt,
de már kéne, gondoltam rég.  

Ahogy a múlt héten a szél,
durván szántanék.
Az sem érdekelne, mi van.
Úgyis mindent itt hagynék.
De már a sörre sincs.
Csináljuk máshogy jól.
Legyen ez egy egyszerű,
gyalogos rock’n’roll.    

 Fék se fogja, nincs kormánya,
 szárnya van csak.
 Sétál és repül, ahogy épp sikerül.
 Beleszólhat bármilyen isten,
 aki bújt, aki nem,
 átírni nincs hatalma.
 Ez így ilyen.  

Akit szeretek, nincs velem.
És nincs rá gyógyital,
ahogy a kórházból figyel,
hogy ugye minden rendbe’ van.
Hogy lenne máshogyan?
Hogy volna máshogy jól?
Ez egy hétköznap,
és egy gyalogos rock’n’roll szól.    

 Fék se fogja, nincs kormánya,
 szárnya van csak.
 Sétál és repül, ahogy épp sikerül.
 Beleszólhat bármilyen isten,
 aki bújt, aki nem,
 átírni nincs hatalma.
 Ez így ilyen.

Hozzászólok