Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Az út legyen veled

Nem baj, hogy most vége van.
Mindegy is, miért.
Biztos úgy van, biztos igaz.
Csak én nem értem még.
Az se bánt. ha úgy gondolod,
kéne valami új.
De végignézni, ahogy csomagolsz,
azt nem élem túl.
Egy autó érted jön,
tudom, messze visz.
Felfogom, megértem.
Ne akard, hogy lássam is.
Lehet, nem sokat jelent,
de gondolj rá,
csak üressé tennél, vagy szabaddá.  

Azt viszem tovább,
amit együtt – bárhogy is.
Azt viszem tovább,
ha már csak félig is.
De ha ez se fontos már, ne szólj.
Úgy leszek tovább,
mintha néznél messziről.
Én így vigyázok rád.
Vagy minden összedől.
De ha ez se fontos már, ne szólj.
Ne szólj.  

Köszönöm, hogy voltak idők,
közös útjaink.
Köszönöm, hogy voltak őrült
ragyogásaink.
Köszönöm, hogy értem voltál,
ahogyan lehet.
Köszönöm, hogy van mit köszönnöm.
Az út legyen veled.  

Köszönöm, hogy voltak idők,
közös útjaink.
Köszönöm, hogy voltak őrült
ragyogásaink.
Köszönöm, hogy értem voltál,
ahogyan lehet.
Köszönöm, hogy van mit köszönnöm.
Az út legyen veled.

  1. Papp Laszlo:
    2011 January 27

    T.Horvath Attila !

    Ismet nagyot alkotott !

    Szivembol kivanok minden jot Onnek !!!

    udv !!

Hozzászólok