Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szoríts most erősebben

Másfajta nyugtalanság szorongat ma már.
Szelídebb haragvással szeretünk ma már.
Könnyebben megbocsátunk, hogyha még lehet.
Csendesebbek vagyunk már, és türelmesek.
 Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
 Egy kicsit jobban bánt megint a félelem.
 Egy kicsit jobban fázom, ha a nap nem ér,
 s nem mindig az irány a fontos ma már, ha fúj a szél.  

Volt úgy, hogy erősebb volt a lendület, tudod.
Lehet, hogy megtörték, lehet, hogy elfogyott.
A hitem, jól tudod, meg nem változtatom,
de én már nem esküszöm, hogy én sem változom.
 Vegyél a karjaidba újra, kedvesem.
 Egy kicsit jobban kell megint a védelem.
 Mert félig benned az erőm, és bennem van a tiéd,
 segíts, hogy holnap is jókedvű legyek még.  

Vegyél a karjaidba újra, kedvesem.
Egy kicsit jobban bánt megint a félelem.
Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
Egy kicsit jobban kell megint a védelem.
 Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
 Ameddig érezlek, erőt adsz nekem.
 Erőt, hogy higgyek újra, ha kételkedem.
 Erőt, ami nem fogyhat el többé soha sem.    

 Vegyél a karjaidba újra, kedvesem.
 Egy kicsit jobban bánt megint a félelem.
 Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
 Egy kicsit jobban kell megint a védelem.
 Egy kicsit jobban kell megint a védelem.

  1. Endrődy( Keönch) Hanna:
    2015 June 22

    Kedves Attila!

    Még mielőtt bármit is írnék, nagy nagy köszönetet mondok azokért a gyönyörű szövegekért, amelyeket mostanában nagyon sokat hallgatok Fecótól.
    Mindig arra gondolok, mennyi szív és gyönyörűség van ezekben a szövegekben, és magam előtt látlak egészen kicsi gyerekként a Mester utca 3. egyik első emeleti lakásában, ahogyan téged vigyázva, átkarolva, kilesegettünk az ablakon, és néztük az autókat az utcán. Közülük is a “Topolinó” volt nagy kedvenced ( akkoriban persze, mint kis 4 éves fiúcskának, neked minden autó Topolinó volt…). Annyira aranyos kis srác voltál,mindannyian imádtunk.

    Édesapád és édesanyád (Lali és Klári) édesanyám énektanítványai voltak, és emellett szeretetteljes baráti kapcsolat is fűzte őket a családunkhoz.

    Talán – vagy biztos? -rám nem is emlékszel, de a bátyámat, Keönch Boldizsárt jól ismered.
    Ezek a gyönyörű szövegek arra engednek következtetni, hogy édesapád és édesanyád kedélyét és tiszta szívét tovább viszed, és azok meg is gyökereztek benned.

    Nagyon nagy szeretettel és sokszor könnyes szemmel hallgatom a gyönyörű, mélységesen lírai és emberi szövegeidet. Feco zenéje kiemeli a szépséges szavakat, rímeket, tökéletes hangulatot árasztó szavaidat. Mindig elragad a képzelet, és látom is, amit hallok. A két kedvencem az Érints meg és a Nappali altató.
    Köszönöm neked azokat a felejthetetlen pillanatokat, amelyeket szereztél és szerzel a dalaiddal, szövegeiddel.Amikor hallgatom őket, mindig látlak magam előtt, mint kicsi gyermeket, akire vigyáztam, amíg édesanyádék nálunk voltak és zenéltek a szüleimmel,….és nagyon büszke vagyok, hogy ismerhettelek.

    Te bizonyára már nem emlékszel rám, a te szemedben valószínű, én már nagylánynak számítottam akkor, hiszen 10 évvel vagyok nálad idősebb,de bennem még a mai napon is élénken élnek a szüleid. Édesapád hangját nagyon szeretettem,amit sokat csiszolgatott édesanyám, édesanyád humora meg mindig nevetésre ingerelt.

    Boldog lehetsz, hogy ilyen szülők szárnyai alatt nevelkedtél!!!

    Sok szeretettel ölellek, és kérlek, ne vedd tolakodásnak, hogy így, számodra ismeretlenül felkerestelek, de annyi szép pillanatot köszönhetek a daloknak, amelyek a te szövegeddel szólalnak meg, hogy úgy éreztem, “tollat kell ragadnom”, hogy tudassam veled, amit – gondolom – úgyis tudsz, hogy mennyi szépséges percet köszönhetünk neked, mi hallgatók.

    Köszönöm, hogy meghallgattál

    Endrődy Hanna
    ny. tv műsorszerkesztő
    (alias Keönch Johanna)

  2. Horváth Attila:
    2015 July 6

    Kedves Hanna!

    Nagyon szépen köszönöm szívből jött soraid, de én sosem laktam a Mester utcában, és a szüleimet egész máshogy hívták.

Hozzászólok