Volt már hasonlóan árva délután,
hogy a várost nézve csak állt az ablaknál.
Valaki nem jött el – vagy elmenőben volt.
Telefon nem szólt – vagy csak a géphang válaszolt.
Lassuló némafilm.
Lebegő csend.
Összedőlt a rend.    

  Regina sír valamiért.
  Eget, földet is szétszaggatnék,
  csak valahogy múljon el
  amitől most ilyen.
  Legyen újból szép.  

Milyen értelmetlen hirtelen a világ.
Milyen tehetetlennek láthat most, aki lát.
Valamit tennem kéne, vagy valamit mondanom.
Valahogy megnyugtatni, de elkezdeni sem tudom.
Suta a mozdulat.
Idegen kép.
Meddig látom még?    

  Regina sír valamiért.
  Eget, földet is szétszaggatnék,
  csak valahogy múljon el
  amitől most ilyen.
  Legyen újból szép.    

  Legyen szép, újra szép. Mindig szép.
  Valami rám szakad. Darabol szét.
  Meddig tart ez még?
  Meddig tarthat még?
  Meddig tart még?