Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szeptember babám

Látnom kell,
amit még mutat a világ,
és túllépnem
naponta azon, amit láttam.
Valahogy őriznem magam,
bele ne dőljek, mint sokan.  

Nagy csend van.
Benyomok valami zenét.
Kérj egy kört.
Egy kicsit maradunk még.
Figyelem, mennyi senkivel
micsoda lányok mennek el.    

  Szeptember babám
  nem egy forró vérű lány,
  de ahogy ő átölel, az szép.
  Szeptember babám
  ezer színét szórja rám,
  mielőtt őt is elhagynám.  

Úgy ront el,
hogy kicsit meg is szelídít.
Az a zavaró,
hogy majdnem jó is így.
Ideje volna értenem,
valamit ő tud – vagy én nem.    

  Szeptember babám
  nem egy könnyű vérű lány,
  de ahogy ő átölel, az jó.
  Szeptember babám,
  neki van csak gondja rám,
  mielőtt őt is elhagynám.
  Mielőtt tőle is elszöknék.   
  

  Szeptember babám
  nem egy forró vérű lány,
  de ahogy ő átölel, az szép.
  Szeptember babám,
  neki van már gondja rám,
  mielőtt őt is elhagynám.
  Mielőtt tőle is elszöknék.

Hozzászólok