Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Népszabadság 1986

ISMERTSÉG ÉS ELISMERTSÉG  

A neve: Horváth Attila, és dalszövegeit tizenöt éve éneklik a honi színpadokon. Az ő gondolatait adta tovább annak idején a ma már legendás Taurus, alkotótársa volt a Piramisnak, ma is dolgozik a Korállal (ha még emlékszünk, a legutóbbi fesztivál egyik díjnyertese volt a Homok a szélben című dal). Mindezen kívül írt két musicalt, új hangulatot, „magyar fazont” adott a country műfajnak a Bojtorján lemezein. Neve ott van a Senator albumán, és még sorolhatnánk. Legújabb sikeres munkája Kern András nagylemezének több szövege.
Ám hiába ismerik nevét, hiába dúdolják naponta sok ezren dalait, ő maga kevéssé ismert személyiség. Vajon miért ez az ellentmondás?

A mi szakmánkban – kezdi az őszülő szakállú fiatalember – helyzeti előnyben vannak azok, akik a színpadon állnak. Velük azonosul a közönség, nem tudja – igazából nem is érdekli, hogy a kedvencek által tolmácsolt gondolatokat ki fogalmazta meg. Annak hisz, akit lát, szeret, s a produktumot is kizárólag neki tulajdonítja.

Ez valami eredendő igazságtalanság, nem?

Idáig még nem. Torzzá akkor válik, amikor a folyamat mechanizmusa a szakmát teszi tudathasadásossá. Az előadó aratja le a sikert, s előbb-utóbb természetes módon jut el odáig, hogy mindenki, aki a háttérben dolgozott a sikerért, legyen hálás, ha az elért pozíció fenntartásában is jut számára némi szerep. Így válik a szövegíró is – ha nem a zenekar tagja – szükséges rosszá, elfelejtve, hogy nélküle az előadónak, a zenekarnak  nem lenne arca, egyértelműen felismerhető jelzésrendszere, stílusa, meghatározó gondolati háttere. A kritika inkább csak kínos kötelességet letudva, hol tudálékosan, hol nagyképűen, hol lekezelően, hol elfogadott nevek bűvöletében tiszteletköröket futva bírál. Végül is értékük szerint senki sem figyel a szövegekre. Pedig a műfaj tömegekre hat, és ezt nemcsak ritmusok és harmóniák, hanem szavak és gondolatok teszik.

Igen, az tény, hogy fontos a jó dalszöveg. De mi is az?

A már említett, funkcióját betölteni igazából nem képes kritikán kívül kevés a visszajelzés. A mi műfajunkban idő sincs ennek feltérképezésére. Csak arra figyelünk, milyen gyorsan változnak a zenei divatok. Így én magam sem tudom, melyek a jó dalszöveg megfogalmazott, kikristályosodott ismérvei. A magam jóízlésére vagyok utalva objektív, megbízható ítéletek híján. A közönség tapsa, a lemezek példányszáma csak nagyon-nagyon áttételesen lehet útjelző: nem értékeket, hanem pillanatnyi népszerűséget regisztrál.

A zenekarok, előadók mennyire fogadják el, hogy “ideológiájukat”, szellemi töltésüket egy “kívülállótól” kapják?

Az előbb ezt már érintettük. Úgy gondolom, addig is el kell jutni, hogy itt egyáltalán szellemi töltésről van szó. Nem csupán arról, hogy a dalhoz szöveg kell, mindegy milyen, mindegy miről szól és nem fontos, hogyan. Szerencsére, akikkel eddig dolgoztam, partnerek voltak. Jól ismerjük egymást. Voltak persze kivételek, de ezerszer igazolódott, hogy jól és hatásosan csak azokkal tudok együtt dolgozni, akikkel az éppen adott munkán kívül is jó az emberi kapcsolatom.

Ezek szerint kipróbált szerzőtársakkal dolgozol. Milyen eséllyel kopogtatnak be az újak?

Új szerzőtársi viszonyra minden pillanatban éppen annyi esély van, mint egy új barátságra, ha az ember nyitott, s szereti a szakmáját.

Sokat dolgozol. Milyen márkájú autód van?

Nincs autóm. Harmincnégy éves vagyok, most vált valóra, hogy önállóan lakhatom egy tanácsi lakásban. Ez minden vagyonom.

Mit gondolsz, van-e a szövegírásban valamilyen felelősség? Végső soron mégiscsak százezrekhez szólsz.

Feltétlenül. Tömegekhez szólni hatalom is, felelősség is. Valahogy ettől a gondolattól még ma is inkább megriadunk, mintsem hogy tudatosan éljünk vele. Egyszerűbb és kényelmesebb ifjúsági zene által kifejezett gondolatokat “táncdalszövegként” tárgyalni, s így az átgondoltabb vagy nyersebb módon érintett problémákat, korosztályok gondjait, érzéseit nem tudomásul venni – nem felfigyelni hatására.

Akkor hát az általad jónak vagy ideálisnak tartott szövegíró egyszersmind népművelő is?

Igen. Ugyanúgy, mint bármely más művészeti ág képviselője. Sőt – a műfaj természetéből adódóan – talán még inkább.

Csattanó: Az I. Interpop fesztiválon a zsűri döntése értelmében magyar szerzői díjat nyert A csönd éve volt című szerzemény, Balázs Ferenc és Horváth Attila műve. Az eredményhirdetésnél a szövegíró neve el sem hangzott, a díjat a siófoki közönség és a televízió nyilvánossága előtt a zeneszerző vette át. A szövegíró a díjátadást követő protokollfogadásra nem kapott meghívót. Később az ideiglenes művészklubban először dühösen és felháborodva, aztán a dolgokba bölcsen beletörődve, majd jókedvűen megittunk néhány italt. Végül is nem történt semmi. Az viszont látványosan.  

Vári Gábor
(Kapuvári Gábor)

  1. őszinte:
    2010 november 13

    Ezt a díjátadáson szépíthette volna B.F. Ennyi mindenképpen járt volna.Ilyen körülmények között vagy nem szabadott volna átvennie, vagy a nyilvánosság előtt ki kellett volna egészítenie, hogy csak a fele dicséret jár neki , a másik HAT – nak.
    Erről most épp a Piramissal történtek jutottak eszembe.Mennyi csattanó….

Hozzászólok