Exkluzív interjú
Nekem a rock az életem  

Horváth Attila, a Huszka-díjas dalszövegíró olyan együtteseket, előadókat segített már, mint a Piramis, a Korál, a Bojtorján vagy legutóbb Horváth Charlie. Lakásán beszélgettünk vele.  

A pályaválasztási tanácsadókban nem találunk ilyen szakmát, mint dalszövegíró.

A hatályos pénzügyi jogszabályokat fellapozván sláger-szerző kisiparos néven találtam meg magam, szóval van ilyen szakma, csak ezt nem tanítják sehol. Ahhoz, hogy bárki is dalszöveget írjon, el kell töltsön a szakmában néhány évet.

Először a Balázs Fecó- és Radics Béla-féleTaurusnak írtál szöveget, akik eIsőként játszottak kemény rockot hazánkban. Úgy tűnik, ez meghatározta némileg a sorsodat, hisz főleg rockbandáknak írtál ezután.

Nem a Taurus determinált engem, hanem én determináltam a Taurust. Egyébként együtt tervezgettük ezt a csapatot Radicsékkal. Ez volt az ízlés- és érzésvilágom, ez az én közegem. Á Creamtől és Hendrixtől kaptam a legnagyobb löketet, ami egy életre szóló elkötelezettséget jelentett a rockzene felé.

A Piramis első lemezein nem volt feltüntetve a neved, pedig te írtad a szövegeket. Miért?

Nem szeretnék erről beszélni, nem akarok lassan húsz évvel ezelőtti sebeket feltépni.

Érzel-e minőségbeli határt a dalszöveg és a vers között?

Törekedni kell arra, hogy az ember olyan dalszövegeket írjon, amelyek zene nélkül is megállják a helyüket. Nem hiszem, hogy érdemes élesen határt vonni, viszont az kifejezetten idegesít, ha valaki azt mondja a dalszövegéről, hogy vers

De nemcsak a kemény rock nyelvét fogalmaztad meg…

A Bojtorjánnal kitaláltam, hogyan is kell magyarul countryt csinálni. Színészlemezek közül Kern Andrásé volt az első, amire nem kellett címkét tenni, önmagában is megállta a helyét.

Van olyan zene, amire nem vagy hajlandó szöveget írni?

Csak olyat vállalok el, ami közel áll hozzám. Ez az egyetlen mércém, amit a felkéréseknél figyelembe veszek

Általában a dalszövegírók költői ambícióval indultak…

Én is költőnek indultam, sokat publikáltam a Magyar Ifjúságban, Ifjúsági Magazinban, és Kossuth-díjas költő akartam lenni. Aztán egyszer csak elkezdett iszonyatos módon hatni rám a rockzene, és rájöttem arra, hogy ha kötetben jelennék meg, akkor 500 ember olvassa el. És különben is, nekem a rock az életem.  

Poós Zoltán