Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Képes Európa 1998

Huszonöt éve ír dalszövegeket.

Olyan legendás számok fűződnek a nevéhez, mint a Piramistól az Ajándék, a Koráltól a Homok a szélben vagy Charlie Jég dupla whiskyvel című dala.   HAZUDTAM ÉN IS, CSAK MÁSHOGY, MINT MÁS
INTERJÚ HORVÁTH ATTILÁVAL   .

“Kívánj a szónak nyílt utat
és a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.”
  

Mikor derült ki, hogy az átlagosnál jobban tudja megfogalmazni az érzéseit?

Harmadikos lehettem az általános iskolában, amikor verseket kezdtem írni. Ezek amolyan Ilosvai Selymes Péter-stilusú költemények voltak, minden sor végén a “vala” rímmel. A családban egyébként senki nem verselt, inkább egyfajta kényszer szülte nálam ezt a dolgot. A szüleimnek nem sok idejük volt rám, ezért elég hamar megtanítottak olvasni. Ötévesen már könyvtári tag voltam. Soha nem kedveltem a gyermekirodalmat, inkább az ifjúsági könyveket, az Egri csillagokat, Verne regényeit bújtam szívesen.

Innen tehát az irodalom szeretete. És a zenéé?

Kíváncsi ember vagyok, igyekszem mindent kipróbálni. Ha látok valamit, felébred bennem a vágy, hogy én is utánozzam. Tizenhárom évesen amatőr zenekarom volt. Tizennégy évesen pedig képzőművészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Az érdeklődésem sokfelé húzott, talán nem nagyképűség azt mondani, amit mindig is hangoztattam: nekem nem valamihez van tehetségem, hanem a tehetséghez.

És honnan jön a tehetség?

Nem misztifikálom a talentumot, valahonnan jött érzéknek tartom, ami önmagában fabatkát sem ér. Ha az idő múlásával megtanulod a szakmát, tudod a mesterséged szabályait, létrejöhet olyan produktum, ami igazán számít. Haragszom azokra, akik azt mondják, könnyű ennek vagy annak, hiszen tehetséges. Aki évtizedek óta sikeres a színpadon, már lényegesen több ennél: ért ahhoz, amit csinál.

A kívülállónak akkor is misztikus, ahogy pár szóban elmond egy történetet vagy megjelenít valamilyen élethelyzetet.

Néha én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kezemet vezeti valaki. Nem olyan régen furcsa élményem volt. Kaptam egy nótát, aminek a szövege az istennek sem akart megszületni. Amikor elakadok írás közben, verseket szoktam lapozgatni. Akkor József Attila-kötet volt a kezemben. Belefáradtam a meddő gondolkodásba, el akartam indulni egy kávéért. A kötetet, amin a költő fényképe van, letettem a földre. És ekkor, nem tudom, hogyan, muszáj volt elkezdenem írni. Csak jöttek-jöttek a szavak, néha az arcra pillantottam és úgy éreztem, ő diktál nekem. Egy ültő helyemben megszületett a szöveg, pedig ez nagyon ritkán fordul elő.

Ezek szerint nem oldja meg könnyen a feladatokat?

Borzasztó nehezen írok, egyfajta transzállapot szükséges az alkotáshoz. Szerencsére huszonöt év után már elég komoly rutinom van ennek az állapotnak az előidézéséhez. Persze ne gondoljon senki semmiféle varázsszerre, trükkre vagy drogra. Egyszerűen bele tudom hergelni magam.

Hogyan zajlik az írás?

Ha megkapok egy zenét, első dolgom, hogy eltegyem a kazettát olyan helyre, ahol még véletlenül sem bukkanok rá. Bizonyos idő után motoszkálni kezd a fejemben, milyen kínos, hogy még mindig nem ültem neki, pedig régóta nálam van. Ekkor előveszem, és egyszer-kétszer meghallgatom. Ilyenkor kíváncsi vagyok rá, mi maradt meg a nótából bennem. Ha valamit sikerül felidézni belőle, jó úton vagyok. Következik walkmannel a fülemen az egyfolytában hallgatás. És az egyik alkalommal a dolog megváltozik, kezd összeállni a kép. A feleségem már felismeri a pillanatot, attól kezdve tudja, nem érdemes hozzám szólni. Hetekig tarthat ez az állapot, ilyenkor más dimenzióban vagyok, és fogalmam sincs, mikor ettem, aludtam utoljára. Akár a villamos alá sétálhatok, észre sem veszem.

Ha a nóta kész, a világ visszabillen az eredeti helyzetébe?

Igen, de a transz lecsengése után még nem vagyok készen. Ekkor hátravan a szigorú, hidegfejű méricskélés, a sakkozás a szavakkal. Ebben semmi ihletettség nincs, ez mérnöki munka, matematika. Ha ezen a szűrőn is átjutott a szöveg, akkor lehetek elégedett.

Vannak megszokott dolgai, amelyek kellenek az alkotáshoz?

Igen. Bár komputerszerelmes vagyok, nem tudok mást elképzelni az íráshoz, mint kockás spirálfüzetet. Már tizenöt évesen is abba körmöltem a dalokat. Aztán az is fontos, hogy éjszaka írok, a nappal nekem inkább alvásra való. Ettől függetlenül tiltakoznék, ha valaki azt mondaná, hogy én bizonyos szokások rabja vagyok. Elvégre ez ellen küzdöttem egész életemben: szabadnak, formabontónak, nonkonformistának tartom magam.

A szabadságvágy hangsúlyozottan jelen van a dalszövegeiben.

Ez nagyon fontos számomra. Én a szabadságot belül keresem, tehát ha bezárnának egy kis lyukba, öt perc alatt tudnék a helyzethez alkalmazkodni, nem érdekelnének a külső körülmények. Ám ha a belső szabadságomban próbálnak korlátozni, akkor végem.

Ez az átlagosnál nagyobb szabadságvágy hogyan egyeztethető össze a házassággal?

A házasságom tíz-egynéhány éve tart és remekül működik. Szeretjük, értjük egymást, ez egy jó kapcsolat. Egyrészt mert abban, amit csinálok, a feleségem iszonyúan jó partner, a kész munkáimat mindig neki mutatom meg először, és biztos lehetek az ítéletében. Másrészt ő a kezdetektől tudomásul vette, hogy én másképpen működöm, mint az úgynevezett normális emberek.

Milyen érzés, hogy egy ország énekli a dalait?

Erre három válaszom is van. Az egyik: persze hogy jó. A másik, hogy ez igazolása annak, amit csinálok, hiszen pontosan ez a célom. Az senkit nem érdekel, hogy velem, Horváth Attilával mi történt. Úgy kell írnom a saját történeteimet, hogy az emberek, akik hallgatják a dalokat, értsék, és a magukénak érezzék. Vallom, a dalszövegírás kommunikáció, és lényeges, hogy akik a megélt érzéseiket nem tudják olyan jól szavakba önteni, rájuk ismerjenek egy-egy nótán keresztül. A harmadik válaszom, hogy azért az elmúlt huszonöt év alatt természetessé is vált számomra a siker, tehát nem reagálom túl a dolgot. Ha úgy tetszik, ezen a téren el vagyok kényeztetve.

Más szemszögből nézve viszont mindig a zenekar mögött, a második sorban áll. Soha nem zavarta, hogy sokaknak fogalmuk sincs, ki írja a dalok szövegeit?

De igen. Emberileg azért, mert – főleg fiatal srácként – szerettem volna büszkén belekiabálni a világba, hogy ezeket a sorokat én írtam. Szakmailag pedig, mert borzasztóan magamra maradtam, senki sem fogta a kezemet, semmiféle visszajelzést nem kaptam. Igaz, hogy ugyanezért senki sem rángatott vissza, de néha jó lett volna tanácsot kapni a hozzáértőktől. Ezért is tartom lényegesnek nyaranta a tokaji rocktábort, ahol a szárnypróbálgató szövegíróknak igyekszem minden eszközzel segíteni.

A kezdők bizonyára önmaguk élményeiből merítenek az alkotásnál. Egy profi viszont olyan dolgokat is meg tud írni, amit ő maga nem élt át.

Ez így van. Egyszer vidéken koncerteztünk, ahol a Bojtorján eljátszotta a kollégiumi életről szóló Vigyázz magadra, fiam! című dalt. Utána odajött hozzám egy kislány és megkérdezte, én hol voltam kollégista. Teljesen összeomlott, amikor kiderült, hogy sehol. De nem is az a lényeg, hogy én személy szerint átéltem-e azokat az élményeket, amikről írok, ha hitelesek. Nem véletlenül választottam az összegyűjtött dalszövegeim elé mottóul a következő sorokat: “Hogy láss, hogy érezz, hogy legyen varázs, hazudtam én is. Csak máshogy, mint más.”

Huszonöt éve van a pályán és erre az évfordulóra könyv, jelent meg az életéről és lemezen válogatás a legsikeresebb dalaiból. Mindkettőnek ugyanaz a címe: Jég dupla whiskyvel. Bár rengeteg sikeres nótát írt, mégis ez lett mind közül a “leg”.

Igen, életem szlogenje lett ez a sor, teljesen beépült a köztudatba. Egyszer tanúja voltam, amint az egyik bárban egy férfi odaszólt a pultoslánynak: “Jeget kérek!” Az értetlenkedett: “Üresen?” Mire a fickó: “Frászt! Dupla whiskyvel!”  

Vígh Anita

  1. off white nike:
    2021 június 15

    I have to express some thanks to you for bailing me out of such a problem. As a result of scouting through the search engines and getting tricks that were not pleasant, I thought my life was well over. Living devoid of the answers to the difficulties you’ve sorted out by means of this article is a crucial case, as well as those that would have adversely damaged my career if I had not come across your web page. Your main skills and kindness in dealing with all areas was invaluable. I don’t know what I would have done if I had not discovered such a solution like this. I can also at this moment relish my future. Thanks a lot very much for the skilled and amazing help. I won’t be reluctant to suggest your web sites to anyone who needs to have care about this subject matter.

  2. jordan 6:
    2021 június 15

    Thank you for every one of your effort on this web site. My niece really likes managing research and it’s really simple to grasp why. Many of us notice all concerning the lively ways you make practical solutions via your blog and recommend response from other ones about this topic while our child is truly being taught a whole lot. Enjoy the rest of the new year. You are doing a dazzling job.

  3. bape:
    2021 június 15

    My wife and i were absolutely relieved Michael could deal with his homework while using the ideas he grabbed through the web site. It is now and again perplexing just to always be making a gift of guides that people have been selling. And we consider we need the blog owner to give thanks to for this. Most of the illustrations you have made, the easy site navigation, the friendships you will aid to create – it is many sensational, and it’s really aiding our son in addition to our family know that the theme is enjoyable, which is certainly truly essential. Thanks for all!

  4. jordan 4:
    2021 június 15

    I have to express my gratitude for your generosity for folks who really want assistance with the subject. Your personal commitment to passing the message across appeared to be incredibly functional and have always empowered others much like me to reach their dreams. Your personal invaluable hints and tips denotes much a person like me and somewhat more to my fellow workers. Warm regards; from each one of us.

Hozzászólok