Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Félutak felé

Ahova mennék, te már ott voltál.
Ahogyan jöttem, olyan út nincs már.
Üljünk le néha. Ha van időd, meséld el.
Hol voltam, hol nem – de ugyanilyen.
Nem változik semmi.  

Végigjártam itt minden iskolát.
Másra jó kabát húzta a vállam.
Két pofon között néha összejött
egy harmadik, ha már
majdnem felálltam.
Félúton vagyunk a félutak felé.
A felét se láttuk még.  

Keveset hittem. Sokat próbáltam.
Tanulom, hogy van, pedig másképp van.
Üljünk le néha. Legalább beszéljünk.
Valami itt nem jó. Vagy valamit nem értünk.
Lépjük át.  

Végigjártam itt minden iskolát.
Másra jó kabát húzta a vállam.
Két pofon között néha összejött
egy harmadik, ha már
majdnem felálltam.
Félúton vagyunk a félutak felé.
A felét se láttuk még.  

De tudod, ezt nem cserélném el.
Nincs is mivel.
Ami volt, az úgy legyen.
Csak hogy végleg el ne vesszen
a zajban a jel.  

Végigjártam itt minden iskolát.
Másra jó kabát húzta a vállam.
Két pofon között néha összejött
egy harmadik, ha már
majdnem felálltam.
Félúton vagyunk a félutak felé.
A felét se láttuk még.   (De nézzük még…)  

Roy és Charlie

Hozzászólok