Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Temple Bar

Fut a szél. Csak át a parkon.
Nem elég, hogy ébren tartson.
A smaragd fűben páva jár.
Közelebb, mintha álmodnám.
Földre száll a főnix alkony.
Madarak benn a vízen, kinn a parton.
Ha lassan lépek, egy sem fél.
A nyugalom, mint a tenger, olyan mély.
 Kocsi vár.
 Könnyű, szűrt fényben áll,
 lenn a kastélynál.     

  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Zenél és táncol,
  mintha más bolygón lenne már,
  a Temple Bar.  

A Horgonynál minden asztal foglalt.
A mexikói ma csendnapot tart.
Ott van hely még, csak zene nincs már.
Semmi baj. Néhány vendégnél van gitár.
Körbeülünk egy hátsó asztalt.
Hideg sör jön és forró fagylalt.
Egy görög lány ír viszkit mér.
Tullamore, öreg Black Bush, ki mit kér.
 Ez a város, mint egy szép táncosnő,
 zenére lélegző.     

  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Dublin csak szédül.
  Mintha más bolygón lenne már
  a Temple Bar.     

  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Dublin csak szédül.
  Mintha más bolygón lenne már.
  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Zenél és táncol,
  mintha más bolygón lenne már,
  a Temple Bar.
  Varázslat készül
  Egy újabb éjjel, alvás nélkül.
  Dublin csak szédül.
  Mintha más bolygón lenne már
  a Temple Bar.

Hozzászólok