Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ördögöt öleltem

Nincs szerencsém.
Ingyen még semmi se volt.
Én is szeretném,
de mindig másnak jön be a bolt.
 Azt mondom, ez a nap az enyém,
 nem is rontom soha el, csak éppen a kezdetnél.  

Nincs szerencsém.
Itt a kártya az asztalomon.
Nem rossz lap az enyém,
csak minden ász van másvalahol.
 Azt mondom, ez a nap az enyém,
 nem is rontom soha el, csak éppen a kezdetnél.     

  Ördögöt öleltem,
  ahogy azt kell,
  angyaloknak szánt
  szerelemmel.
  Ördögöt öleltem.
  Különös volt.
  És csak az ördög tudja,
  milyen azt kapni,
  ami másnak szólt.  

Nincs szerencsém,
pedig rajtam semmi se múlt.
Látni szeretném,
milyen volna a könnyebbik út.
 Azt mondom, jön egy nap, ami jó.
 De ha mégsem, sose mondd, hogy semmi sem állandó.     

  Ördögöt öleltem,
  ahogy azt kell,
  angyaloknak szánt
  szerelemmel.
  Ördögöt öleltem.
  Különös volt.
  És csak az ördög tudja,
  milyen azt kapni,
  ami másnak szólt.
  Milyen azt kapni, ami másnak szólt,
  hogyha másnak szólt.

Hozzászólok