Már hidegek voltak a hajnalok,
be kellett gyújtani újból.
Ültünk a tűz előtt a maradék borral.
Zörgött a magnó a lejárt szalaggal,
és nem állt föl elzárni senki.
Valahogy mindegy volt.
Keserű voltam.
Feje a vállamon,
úgy aludt el.  

Istenem, hány éve nem láttam már,
pedig őrülten hiányzott néha.
Kicsi kis királynőm.
Hétéves társam.
Mikor búcsúztam tőle, és otthagytam a várost,
nem hittem volna, hogy egyszer
majd bánata hozza el,
úgy tíz év után.  

Mariann, Mariann,
hogyan is mondjam, hogy ami van,
az szomorú, de azért
ne vedd túl komolyan.  

Mert szerelmek jönnek és mennek,
és hidd el, hogy nincs, aki tanácsot adhat,
hogyan is éljük túl, ha egyedül hagynak.
Hogyan is kell, hogy élj,
ha egyedül vagy.  

Szerelmek jönnek és mennek,
és hidd el, hogy nincs, aki tanácsot adhat,
hogyan is éljük túl, ha egyedül hagynak.
Hogyan is kell, hogy élj,
ha egyedül vagy.