Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Tegnap szép este volt

Én azt se tudtam, mért jövök el,
épp csak elindultam, és furcsa nekem,
hogy most itt vagyok. És egy kicsit szégyellem.
Ne bánts érte.
Én sem értem még igazán,
és ha érteném is, nem mondanám.
Túl sokszor kezdtem hinni
túl korán.  

Tegnap szép este volt. Még ártatlanul szép.
És félek nagyon, ha most tovább mennénk,
elrontanánk, amire emlékezhetnénk.
Kár lenne érte, ha már most elveszítenénk.  

Tegnap még nem ismertelek,
ma meg, éppúgy, mint a kisgyerekek,
talán bántani foglak,
nehogy megszeresselek.
Ne gyűlölj érte.  

Hogy tudnálak gyűlölni még,
mikor szeretni sem volt időnk elég?
El se kezdődött de már lehet, hogy
véget ért.  

Tegnap szép este volt. Még ártatlanul szép.
És félek nagyon, ha most tovább mennénk,
elrontanánk, amire emlékezhetnénk.
Kár lenne érte, ha már most elveszítenénk.
Kár lenne érte.
Semmit sem tudok még.
Kár lenne érte…

Hozzászólok