Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Az öcsém utolér

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Mindig azt mondják, az utca réme voltam.
Kicsit rosszabb az ördögnél.
Minden azért volt, mert folyton attól féltem,
az öcsém utolér.  

Korán kipróbáltam mindent, ami ártott.
Bennem dolgozott a vér.
Mégis azt mondták, ugyan én sem vagyok semmi,
de az öcsém utolér.  

És lakott ott egy lány,
szebb mindenkinél.
Egy szombat éjszakán
a parkban lett az enyém.
És azt mondta, hogy jó volt,
jobb a többinél,
mert én vagyok a legjobb.
De néha már az öcsém utolér.  

Első hangszerem egy helyi sztártól vettem.
Belevágtam őszintén.
Az a rock and roll is, amiben mindig hittem,
olyan őrült volt, mint én.
És a legbolondabb évek színpadain álltam,
és van néhány zeném.
És csak addig játszom, amíg vagy a végzet,
vagy az öcsém utolér.

Hozzászólok