Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Király a Holdon

Voltam már erre is.
Itt a jel egy ház falán.
Pereg róla.
Vannak arcok is,
akik emlékeznek rám
évek óta.

Mondtam, visszajövök.
Körbe fut minden út.
Ugye látod?
Én már nem tudom,
rajtunk miért nem fog már
semmi átok.  

Élnék boldogan.
Megfáradt király a Holdon.
Néha nincs, néha van:
ezüstöm a tengerbe szórom.  

Van egy pár változat,
ha egy őrült beindul.
Te is érted.
Néha láttad is,
néha próbáltad is már.  

Voltam már erre is.
Itt egy jel a ház falán.
Ott egy másik.
Jöhet pár kölyök,
akik emlékeznek rám,
vagy csak látszik.  

Élnék boldogan.
Megfáradt király a Holdon.
Néha nincs, néha van:
ezüstöm a tengerbe szórom.

Hozzászólok