Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Tolvajok bálja

Lopott dallamokkal száll a zene az éjben.
Mindig távolabb sodor a tánc.
Hogyha nem vigyázol rám, eljönnek értem.
Úgy ragadnak el, hogy meg se találsz.  

Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Védd meg, amíg még a tiéd.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Őrizd erősebben már.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.  

Festett maszkok, álruhák, és körben a díszlet.
A lármás forgatagban elmerülünk.
Hamis hangok, illatok. Kifakult színek.
Ócska álmainkkal hol a helyünk?  

Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Őrizd erősebben már.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.

Hozzászólok