Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Túl az első éjszakán

Sehogy sem tudtam aludni már.
Csendben álltam az ablaknál.
Vigyáztam, fel ne ébredj,
titokban lássalak szépnek,
túl az első éjszakán.  

Hányszor elképzeltem már,
milyen volna, ha itt volnál!
Már nem ismeretlen,
de új és furcsa minden,
túl az első éjszakán.    

 Azelőtt minden zavaros volt.
 A tiszta hang is hamisan szólt.
 Az idő nem fordult meg,
 a világ nem tisztult meg,
 végre mégis rend lett már.  

Pár dolgon átsegítettél,
és látod, megváltoztattál.
Fordulhat úgy, hogy elhagyj,
de most már mindig velem vagy.
Túl az első éjszakán.

Hozzászólok