Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A jóban és a rosszban

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig,
a jóban és a rosszban.    

 Meglátod rajtam, ha valami rág.
 Azt mondod, jól van, ez még nem a világ.
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.
 Én is látom rajtad, ha valami nyúz.
 Jövök, vagy hívlak, na most mi a blues?
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.     

  A szerelem másik téma.
  Az eljön és elfogy néha.
  Lassan azután minden visszaáll.  

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig,
a jóban és a rosszban.    

 Jobb lesz a helyzet, csak bízd magad rám.
 Ha mégsem úgy lett, hát istenem, kár.
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.     

  A többiek  másik téma.
  Ők jönnek és mennek néha.
  Lassan azután minden visszaáll.  

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig.
Mindig.   

Úgy, mint most,
A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig.
Mindig.
Jóban és rosszban – yeah.
A rosszban – yeah-, kicsit jobban – yeah.
Mindig.
A jóban és a rosszban.

Hozzászólok