Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Árnyék a Holdról

Végigjött az úton.
Már láttam messziről.
Egy gitár volt a vállán,
és az övén hosszú tőr.
Megkérdeztem tőle,
ugye ez csak tévedés.
Halkan mondta, a zene megvéd,
de a kenyérhez kell a kés.    

 Túl sokan várnak választ egy dalból,
 de kevés érzi már, amit látsz.
 Mintha árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.  

Vándorolsz a földön.
Néha figyelnek rád,
és adsz, vagy neked adnak,
de csak néhány éjszakát,
hogy elmeséld, amit gondolsz.
Van a szép szó, van a fegyver.
Megy-e végül arra a világ,
mikor már az egyik nem kell.    

 Sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érti már, amit látsz.
 Mintha egy árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.    

 Túl sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érzi már, amit látsz.
 Mintha árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.
 Túl sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érti már, amit látsz.
 Mintha egy árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.

Hozzászólok